Keresési találatok: Szatmár

Fiatal költők, prózaírók Néhány szó a csodáról A magyar nyelvnek van egy egészen kivételes leleménye arra, hogy a versíró embert miképpen kell megnevezni: költő. Nem egyszerűen csak a mesterségre utal ez a szó, mint például a festő, a szobrász vagy éppenséggel az író esetében, hanem ennél sokkal többet jelent. Akiről azt mondjuk, hogy költő, arról ezzel már azt is elmondtuk, hogy tud valamit, ami valójában több, mint tudás: képes csodát tenni. Senki sem költő, aki nem rendelkezik ezzel a képességgel, és mindenki költő aki képes erre, akár verset ír, akár szobrot farag, akár tanít, akár a géneket kutatja. A nyelv féltett titkait vagy az anyag rejtett tulajdonságait meg lehet és meg is kell tanulni, de a csodára, ahogy mondani szokás: születni kell! Ennek a bemutatkozó verseskönyvnek a szerzői más- és másféleképpen forgatják a szót, bár alapvetően mindegyiküknél élvezettel fedezem fel, hogy a szatmári táj milyen milyen hihetetlenül jó nyelvérzékkel bocsátja útra fiait, lányait. Mindig is irigyeltem a szatmáriaknak ezt a képességét: pontosan, tisztán, világosan fogalmazni! Ám ami most ennél is fontosabb: ezek a fiatalok ismerik a csodát, tehát költők. Lehet, hogy van köztük olyan, aki nem a versnek, mégcsak nem is a szépirodalomnak lesz késobb a költője, hanem valami egészen másnak, az informatikának vagy a pedagógiának talán, de ettől még költők mindannyian. Olyan korban élünk, amikor szükségünk van azokra az emberekre, akik képesek a csodára. Szükségünk van azokra az emberekre, akik képesek a csodára. Szükségünk van azokra, akik mernek hinni, álmodni, remélni, szenvedni és szeretni. Vissza kell fordítanunk tekintetünket az ilyen emberekre, vissza kell fordítanunk arcunkat a költészet felé, meg kell tanulnunk ezektől a fiatal költőktol a csodát. Jó álmodást, jó reménységet, jó csodatételt, jó olvasást kívánok! Markó Béla{mospagebreak title=Bessenyei Gedő István} Bessenyei Gedő István Helyzetjelentés a városból Itt remegve suttog a száraz avar, itt alszik a föld, itt jeges az ég, itt fázom, itt félek. Karolj belém! Légy örök és légy kedves-hazug! Üres az út. Üres a szél. Elmaradtak tolünk a vágyak, Messze maradt tolünk a hit. Itt kísértenek furcsa árnyak, itt mindig várunk valakit. És mégis üres az út. Csillogó fények a havon, csöndes jéggéfagyás: álom ez mind. Várjuk a holnapot, s mégis a mában rekedünk. Gyilkos csönd ölel holtra az éjben. De talán vár ránk valaki a csenden túl, bús fák tövében.(A tükör előtt, 2002){mospagebreak title=Délczeg Csongor} Délczeg Csongor Mese Ülj ide most, kicsikém és dolj hátra kényelmesen, hallgasd a mesémet, amit mondok. Hunyd le szemed és ne törodj a kóma-fehér alakokkal, melyek álmaidtól verejtékes párnádra majd lecsapódnak. Hallgasd hát, elmondom, miért kaparom vérzo körmökkel házak falairól hátralevo idomet, hogy miért élek éjszaka, a nappaltól rettegve; két szó között hová bámulok néha hosszasan, homályos tekintettel, hogyan szívom magamba a tavaszi eso illatát a város hajnali utcáin és melyik fa törzsét simogatom szeretettel. Elmondom, miért átkozódom, mikor áldást kellene osszak és hogyan pusztítom magam válogatott mérgekkel, kifinomult módszerekkel, mitol rándítja görcsbe belsomet az iszonyat s mégis miért vigyorgok közben, mire pazaroltam hosszú éveket és mit kaptam cserébe azért, hogy életemmel fizetem a bért a lelkemért valakinek, akit már régóta nem is ismerek, azóta, mióta Istent megöltem s már magamban sem hihetek.(A tükör előtt, 2002) {mospagebreak title=Juhász Károly} Juhász Károly Játszi nehezedettség Titokban, tudtommal, Ott járt egy puttonnyal, Terrorista mikulás, A félnótás pikulás. Szereted az igazat? Mesterséges, víg adat, Statisztika világa, A jéghegycsúcs királya. Ó, mondvacsinált szakadár, Hétmérföldes, vén betyár. Kutyafüle - lóginya, A rebellis szó fia. Rádöbben az alkonyat, Nem hallom a hangodat… Láthatatlan suhamlás, Keseríto csuszamlás. Vigasztalj meg kantárszár. Csalárd harang - Hangárvár, Száguldj kiüresedés, Kicifrázott szenvedés. (A tükör előtt, 2002) {mospagebreak title=Kereskényi Hajnal} Kereskényi Hajnal Kettő között A kezed fogom. Néma játék. Halkan elsuhanó árnyék a lét közted s köztem. Mint a csend, olyan egyszeru lett minden - nincs többé szó, csak két egymáson piheno tekintet. van egy csillag a mienk a tied s az enyém karjaid közt gyöngéd álom a félelem félek a véres melegben izzó magánytól (A tükör előtt, 2002) {mospagebreak title=Kovács Jácint} Kovács Jácint Éjtenger az ébredés ahonnan kikacsint egy álmot vetkőzve fények ólomzáporát néha - úgy tűnik - visszatekint a távlat kitakart árnyak lombjain át egy kölcsönvett lélegzet naponta bogozza az egymást keresés zeg-zúgát az évszakok kopár mellkasában döngetsz és minden pillanat félbeszakad tükrében keresed titkolt eltévedt álom-horizontodat (Éjtenger, 2002) Kovács Máté Csalódtál csalódtál mint az emberek a Napban mikor rájöttek hogy csak egy a csillagok közül és fáradt közönnyel ébredtél reggel és fáradt közöny ébredt benned reggel nem tudtad hogy veled vagyok még ott is ahol halott vagyok még ott is ahol sírban fekszik bennem minden érzelem szélvonszolta homokdunében ébredsz és megtudod hogy ott vagyok - veled vagyok minden porszem arcot ordít és bennük én is ott vagyok(A tükör előtt, 2002) Nagy Géza Szabolcs: Ki vagyok? egy a sötétben egy a fényben egy a ködben egy a félszben egy a bátorságban egy mikor velem vagy egy mikor megyek egy mikor magam vagyok egy mikor meghalok s ez mindannyiszor míg eltűnök a vagyok és az én hány dülledtszemű angyal halt meg bennem hány ördögnek álcázott gyenge érzés menekült tőlem a senki utcájába fáradtan néha magamra is (ki vagyok) mi vagyok bolond kinek már megkeseredett a szája íze tizennyolc őszbe taposott évtől finnyás kultúr-buzi lennék ki jól öltözve recept-versekkel szórakoztatja kopott álom-szalonok kopott hölgyeit kiknek annyi a közük a költészethez mint csiga seggének a gravitációhoz ki vagyok ki lennék undor- álmokba csomagolt világot élünk (ha madár lennék velem repülnél ha könnycsepp lennék letörölnél ha világ lennék te lennél a mindenség mindene)Nagy István Táj Fehér leplet öltött Az erdo összes fája, S belepte oket az Elmúlás zúzmarája. Credo Nagy úr a pénz, Hatalma végtelen, Uralkodik Az igényeken. Pintye László Napjaink klubja A városszéki, sarki Clubban nem marad szárazon a szem. Könnyfacsaró szivarfüstben - Énekelj! Játszd újra, Sam! Azokat a régmúlt dalokat, miket még otthon tanultál, játszd, és aztán jól belove a bárpultnál elaludjál; Ó, igen :Play me again! Szóljon a blues s a jazz, örvendjünk a röpke percnek. Te csak játszd, zongorázz, míg kitör rajtunk a vadság, hol a mennyezet is megreped. Játszd csak újra, Sam! Apu, itt mindenki elmebeteg. (A tükör előtt, 2002) Puhó Ferenc Lappangó pillangó Lappangó pillangó Szívemben tátongó Tengerem majszoló Öngyilkos kakukkszó Passzívan agresszív Dögevo anti-szív Szeszélyes lelki HIV Öngyilkos énem hív Hörögve vonyító Megláncolt ösztönöm Azonban tovalök Dögölj meg pillangó (A tükör előtt, 2002) Szilágyi Ottó Lóránd Szerenád az ábrándok kihultek éget a valóság csend árnyékában árnyékcsendben pihennek a szavak égrol a színek égiszinek vászonra hullanak gogicsél az este éjanyját keresve száll az ebszerenád test vegyül a testtel kúszik a légen át a megfizetett öröm égrol a szürke hab verejtéket izzad izzad és hullat tisztítna szavakat élezzünk szavakat közhelyek osonnak présel a csend présel árnyékká valóság szukül szukvalóság ábrándot szül {mospagebreak title=Vadas Andrea} Nem igaz Kérlek ne mondd hogy szép vagyok nem igaz csak néha az alkonyi nap sugárzó fényében szépek a reggelek aztán elmúlik e parányi csend és felébredsz akkor én reggel vagyok álmaidban s táncolok vágyaid szalmakalapján {mospagebreak title=Varga Pongrácz József} Közhelyek akarom a zöld erdot a virágzó réteket akarom a langy szellot simogató szerelmed akarom érezni kezed hogy pásztázza meztelenségem akarom éjszínu szemed hófehér melledet akarom virgonc nevetésed testemen verítéked akarom válaszoló szívverésed