Zsadány (Sătmărel), Szatmárnémeti egyik kerülete, egy a városhoz csatolt telepes falu. A körülbelül 300 családot számláló település lakosai elégedetlenek, úgy gondolják, hogy a városvezetés nem foglalkozik kellőképpen ezzel a kerülettel, és az utóbbi években teljesen figyelmen kívül hagyták őket, saját maguk is egy tehernek érzik, és nem csak a városvezetés számára az „együttélést”.
Néhány lakos népszavazást akar kezdeményezni a különválásról, amely véleményük szerint jelentősen megkönnyítené az életüket, saját maguk gazdálkodnának a pénzzel, és határoznának a beruházásokról és fejlesztésekről, és így nemcsak a város elfeledett, és elhanyagolt része lenne.
Az utak borzalmas állapotban vannak, a személygépkocsikat ilyen formán teljesen tönkreteszi, a házak előtt nincs árok, esőzés esetén egybefüggő tónak tűnnek - bár ezt akár ők is elkészíthették volna, mint ahogy tették azt más falvakban is. A lakosok természetesen a városi adózási rendszer alapján fizetik az illetékeket, de ahogy ők mondták, az egyetlen előnyük az volt, hogy az autóbuszon városi tarifával utazhattak. A lakosok kezdeményezni fogják a népszavazás kiírását, amit a tanács kell majd jóváhagyjon és a polgármesteri hivatal kiírja a referendumot.