Zilahon adtak hálát a szatmári unitáriusok
Az Északnyugat-Erdélyi Unitárius Szórványegyházközség gyülekezetei immár harmadik alkalommal, közösen vettek úrvacsorát. Pálffy Tamás Szabolcs írása.
Unitárius egyházközségekben, az első „emberes" hónap utolsó vasárnapja őszi hálaadó ünnep, amelynek része az úrvacsoraosztás. Az őszi úrvacsoraosztás időpontjának meghatározásával az 1694. június 20-án, Tordán tartott zsinat leírásában találkozunk először. Az Északnyugat-Erdélyi Unitárius Szórványegyházközség gyülekezetei immár harmadik alkalommal, közösen vettek úrvacsorát. A Szatmárnémetiben lakó unitáriusok és más felekezetű családtagok, szeptember 25-én délelőtt csatlakoztak a Nagybányáról autóbusszal érkezőkhöz, hogy Erdély és Közép-Kelet-Európa legnagyobb méretű református templomában, Zilah belvárosban, együtt legyenek a sajátosan unitárius ünnepen. Hetven személy csaknem „elveszett" az ezerötszáz ülőhelyes istenházában, mégis, ritkaságszámba menő vallási élmény adatott meg, és amint az egyik szatmári unitárius fogalmazott: „amint elkezdtük énekelni a derekas éneket, éreztem, hogy életmagra kaptam".
Pálffy Anna-Mária lelkésznő, a tíz leprás meggyógyításának története (Lk 17, 11-19) alapján mondott ünnepi beszédet a három megye (Máramaros, Szatmár és Szilágy) területéről összegyűlt ökumenikus gyülekezet előtt. Az énekvezéri szolgálatot Oláh Tünde végezte. Volt székelykeresztúri iskolatársam (Berde Mózes Unitárius Gimnázium) Szilágykrasznáról érkezett férjével, négy gyermeküket is magukkal hozták a rendkívülinek számító alkalomra. Úrvacsoravételt követően a Magyar- és a Székely Himnuszt énekelték el a résztvevők. A Szilágyságban élő unitárius vallású személyek száma nem haladja meg a húsz lelket, ezért figyelemre és tiszteletre méltó Fejér László zilahi gondnok és szervezőtársai munkája. Akik együtt voltak a különleges kiképzésű belvárosi református templomban, lelkiekben gyarapodhattak, az összetartozás érzésében erősödhettek.
„A testet táplálni kell, hogy a lélek ne szálljon el belőle." - a régiek megállapítása szerint járt el a „hetvenes" gyülekezet, délután két órától közebéden vettek részt Zilah belvárosában, melyen László László történész, az Ahogy az EGY ISTEN látja (40 erdélyi unitárius templom) című könyv társszerzője is részt vett. A Székelyudvarhelyen kiadott szép könyvből helyben lehetett vásárolni és dedikáltatni.
A Szilágysámsonról érkezett Bálint Anna és családja borral és pálinkával járultak hozzá az ebédhez. Mindenki számára meglepetés volt Szegedi Tünde gesztusa: a szilágysomlyói unitárius szórványgondnok harminckét tasak, saját készítésű csigatésztát osztott szét az őszi hálaadás ünnepére érkezők között.
Úgy érzem, hogy szatmárnémeti otthonaikba visszatérve, unitáriusok és más felekezetű családtagjaik, örömmel nyugtázták a Zilahon lezajlott közös hálaadást.
