Laikusok és egyes zenekritikusok véleménye szerint, a diszkózene egyszerűen fogalmazva nem más, mint az önfeledt szórakozás és bulizás jelképe. Természetes, hogy minden generációt más-más zene hoz lázba. Külföldi példából kiindulva, 1979-ben élte aranykorát a New York-i „Studio 54", az 54-ik utcában, ami valóságos diszkó kortünetté vált. Éppen abban a labilis időszakban, amikor Amerika a vietnámi eseményektől még mindig lesújtva érezte magát, a Woodstocki őrület után szükség volt egy minden kedélyállapotot helyrerázó szórakozási lehetőségre, hiszen a diszkóőrület éppen abban az időszakban volt a csúcson. A Studio 54 vendégeinek táborát olyan neves emberek alkották, mint Liza Minnelli, Calvin Klein, Diana Ross, az 1970-es évek diszkódívája Grace Jones valamint feltűnt az akkor még kevésbé ismert Madonna és Cher is. A New York-i diszkóláz első hullámának 1980. február 2-án lett vége, mivel a társtulajdonosokat adócsalás miatt börtönbe zárták.
Közben Európában és Amerikában is sorra nyíltak meg a Studio 54 diszkóutánzatok. A diszkó életérzés lappangási időszakon esett át, de folyamatosan fejlődött és a nagy újjáéledés az 1980-as évek közepén következett be. Akkoriban a diszkók előtt óriási tülekedés volt, a jellegzetes diszkóöltözék pedig kötelező volt: szaténing, flitteres póló, holdjárócipő és az elmaradhatatlan diszkó kiegészítők. A magával ragadó diszkóhangzás tulajdonképpen a fekete Rhythm'n'Bluesból származtatható. Ennek hatására számos olyan diszkósláger született, mint például Gloria Gaynor - I will survive vagy Diana Ross és Donna Summer megannyi slágerdala, melyek nemcsak a 70-80-as években uralták a slágerlistákat, hanem napjainkban is generációk kedvencei. Ezek a dalok eredeti vagy éppen átdolgozott változatban 2009-ben legalább olyan népszerűek, mint 25 évvel ezelőtt.
Helyi szintre kivetítve az egykori diszkók (Reflex, Enigma, Helios, Zaraza) helyét fokozatosan átvették a diszkó - klubok és klubok (Las Vegas Café & Club, Club Bora Bora), ahol a „Clubbing Feeling" vette át az uralmat. A „jobb körökből" származó fiatalok egy szórakozóhelyre tömörültek, míg azok, akik szűkösebb anyagi kerettel rendelkeztek igazán jól buliztak bárhol, ahol a Dj felkorbácsolta a hangulatot. Egyes helyek valóban nem tartoztak az olcsó diszkók közé, de a vendégek olykor a meglehetősen borsos árakért cserébe, márkás italokat és minőségi zenét kaptak. A mai bulikon is népszerűek a Disco-Hits Cd-k, melyeken az új, feldolgozott vagy éppen átdolgozott diszkóslágerek is szerepelnek, ezek a partik elmaradhatatlan kísérői.
A gazdasági válság némiképp a diszkók és a klubok látogatottságára is rányomta bélyegét. A középgeneráció leginkább a reto bulikra, míg a tizen-huszonévesek továbbra is diszkókba járnak szórakozni. Az egykori jól menő diszkók halálát szinte minden esetben egy újabb diszkó megnyitása jelentette. Ezekben a diszkókban mindig volt alkalom egy-két szorosabb kapcsolatot kialakítani az ellenkező nem képviselőivel. Tény az, hogy a menő helyeknek lépést kell tartani a változó igényekkel. Így sokaknak nem maradt más csak a nosztalgia: régi idők letűnt diszkómámora, a „diszkók paradicsoma", ahol alkalmanként rendőrségi razzia zavarta meg az ereszd el a hajam bulikat.
