Kovács Péter, az RMDSZ kampánystábjának a főnöke arról számolt be, hogy a szövetség valamennyi kitűzött célját teljesítette, hiszen átlépte az ötszázalékos küszöböt, megőrizte a parlamenti képviseletének a nagyságrendjét, a magyarok által leadott szavazatok nagyobb hányadát szerezte meg, mint a nyári önkormányzati választásokon, és a képviselet földrajzi egyensúlyát is sikerült megőriznie. Ugyanakkor szinte valamennyi megszólaló aggodalmának adott hangot az elért eredmények miatt.
Tánczos Barna, a szövetség újdonsült szenátora úgy fogalmazott, örömre van ok, jubilálásra alig. Frunda György ütötte meg a legkritikusabb hangot, akinek húsz évi szenátorság után nem sikerült újabb mandátumot szereznie. Frunda kijelentette, az Erdélyi Magyar Néppártra (EMNP) leadott szavazatokat voltaképpen az RMDSZ elleni protesztszavazatoknak kell tekinteni. A marosvásárhelyi politikus úgy vélte, a kedvezőtlen eredményben döntő szerepe volt annak, hogy az RMDSZ nem lépett ki a jobboldali Boc-kormányból akkor, amikor az a népszerűtlen gazdasági intézkedéseket hozta. Frunda a színpad hátterében kifeszített "Erős képviseletünk van a parlamentben! Köszönjük a bizalmat!" feliratú óriásplakát üzenetét is kifogásolta. Úgy vélte, a felirat is azt tükrözi, hogy az RMDSZ nem kíván szembenézni a valósággal, és nem enged teret az őszinte, nyílt vitáknak.
Válaszában Kelemen Hunor RMDSZ-elnök elmondta, a népszerűtlen kormányzati intézkedésekben való részesség nem ad magyarázatot arra, hogy miért ért el helyenként jó, másutt pedig gyenge eredményeket a szövetség.
A vita végén az SZKT felhatalmazta az RMDSZ - Kelemen Hunor vezette - tárgyalódelegációját, hogy folytassa a tárgyalásokat a választásokon győztes Szociálliberális Unióval (USL) az esetleges kormányzati szerepvállalásról. A testület ugyanakkor átruházta a szövetség vezető tisztségviselőit tömörítő Szövetségi Állandó Tanácsra a kormányra lépésről szóló döntés jogát.