Örvendj nagyon, Sion leánya,
ujjongj, Jeruzsálem leánya!
Királyod érkezik hozzád,
aki igaz és diadalmas,
alázatos, és szamáron ül,
szamárcsikó hátán.
Kiirtja a harci kocsit Efraimból
és a lovat Jeruzsálemből.
Kivész a harci íj is,
mert békét hirdet a népeknek.
Uralma tengertől tengerig ér,
és a folyamtól a föld végéig. (Zak 9,9-10)
Azon az első virágvasárnapon miért pont szamárháton vonult be a Nagy király? Sokan ilyenkor azt mondják, hogy azért, mert a szamár nem annyira pompás állat, mint a ló és Jézustól távol állt az ilyen fényűzés. Ez azonban nem teljesen igaz. Utána nézve a kor szokásainak, az derül ki, hogy a szamár igen is egy olyan állat volt, amit az uralkodók használtak egy városba való bevonuláskor. Miért jelentős mégis az, hogy Jézus szamárháton vonult be Jeruzsálembe? Abban a korban, hogyha egy király katonáival leigázott egy országot, akkor dicsőségesen bevonult abba a városba és a legyőzött város lakóinak imádniuk kellett az új királyt. Az új király kétféleképpen vonulhatott be a leigázott városba: Ha ló hátán vonult be, az azt jelentette, hogy: nincs kegyelem, ti is meg fogtok halni. Ha szamárháton vonult be az azt jelentette, hogy megbocsát és megkegyelmez a népnek. Jézus is azért jött, hogy nekünk megkegyelmezzen és megbocsásson.
A másik elgondolkoztató virágvasárnapi mozzanat, hogy amikor egy dombtetőre érve meglátja a szent várost, annak messzire világító fehér épületeit, akkor sírva fakad. Sír a Király. Harsog a tömeg, idézik a zsoltárt: Hosianna, Uram segíts. Áldott, aki jön az Úrnak nevében. Te vagy a Dávid megígért utóda, te vagy a Messiás. Ő pedig sír. Miért? Mert tudta, hogy népe hitetlenségét a szörnyű pusztulás fogja követni. Mert Ő sokszor hívta megtérésre ezt a várost, ennek a lakóit, és nem hallották meg. Most viszont letelt az idő. Van ilyen, hogy nincs több lehetőség a megtérésre, és Jézusnak ez fáj. Őt utasították vissza, és mégis Ő siratja őket.
Ez a jézusi attitűd. Szamárháton vonul be a király, mert békét hoz; sírva fakad a nép lelki elesettségén, mert fáj neki minden keménysége ellenére; első és utolsó útja a templom, hogy az isteni rend helyreálljon; és aki csak hozzámegy és kéri, elfogadja az Ő segítségét, az kapja tőle. Néhány nappal később még egy gonosztevő is élete utolsó pillanataiban ott a kereszten.
Jön a húsvét. Sonka, tojás, kívülről kölni, belül alkohol, és ünnep másnapján, aki teheti, ne üljön autóba, mert tele van az út félrészeg gépkocsivezetőkkel. Leitatjuk a gyerekeket is, viszik őket a detoxikálóba. Ünnepeltünk. Miközben sokan ezen a napon sem laktak jól. Tényleg ez az ünnep?
Szatmár városa fölött vajon sír Jézus? Mert Ő jön, békét és bocsánatot hirdetve. Elfogadjuk-e?
Rácz Ervin segédlelkész
