Vihar a biliben: vita egy olyan beruházásról, ami nincs is!

A városi tanács gyűléstermében próbáltak tiszta vizet önteni a pohárba a tervezett szatmárnémeti belső körgyűrű kapcsán tervezők, urbanisztikai szakemberek és az önkormányzat képviselői. A szakemberek megegyeztek: a megyeközpont belső körgyűrűjéről lehet ugyan beszélni, úgysem épül meg.

Lassan negyven éve létezik az elképzelés, mely szerint a növekvő közúti forgalom miatt Szatmárnémetinek szüksége lenne egy ún. belső körgyűrűre, ennek megvalósítására viszont esély sincs a következő évtizedekben - szűkszavúan ezt a következtetést lehet levonni arról a szerda délelőtt a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal tanácstermében megtartott sajtótájékoztatóról, mely igazán kaotikusan kezdődött: eleinte azt sem lehetett tudni, ki miért is van ott.

Mire a felállás és a mondandó kezdett kikristályosodni, Dorel Coica polgármester el is hagyta a termet. Igaz maradt egy másik (ex)polgármester, Horia Anderco. Rajta kívül Alexandra Basa főépítész és Lucian Sabau-Trif, a építészeti kamara elnöke igyekezett elmagyarázni, miről is van szó, hogy aztán Günthner Tibor, a Sigma Proiect vezetője valamint Nits János RMDSZ-es tanácsos, urbanisztikai szakember öntsön tiszta vizet a pohárba.

Amint utóbbi elmondta, 1975 óta létezik egy elképzelés egyfajta belső körgyűrű kiépítéséről Szatmárnémetiben, amely lehetővé tenné, hogy az autósok kikerüljék a városközpontot, ha éppen nem ott van dolguk. Ez megkövetel legkevesebb még egy Szamos-hidat, amely az elmúlt három évtized általános városrendezési tervében (PUG) valahol a Golescu-hídtól kijjebb, Nagykároly irányába szerepel. Az évtizedek során három alternatíva is készült a nyomvonalat illetően, a 2012 áprilisában elfogadott általános városrész-rendezési tervben (PUZ) a Tisztviselő-telepen halad keresztül.

Mindezzel az elmúlt másfél évben vajmi keveset foglalkozott sajtó, lakosság, politikum, mígnem az elmúlt hétvégén az egyik román napilap öles betűkkel le nem hozta a címet: a polgármesteri hivatal körgyűrűt akar a Tisztviselő-telep közepén.

Ez a körgyűrű elsősorban a városon belüli, személygépkocsikkal bonyolított forgalmat szolgálná, a teher- és tranzitforgalmat az oly sokszor beígért külső körgyűrű bonyolítaná le. Éppen ezért az első számú prioritás a külső körgyűrű és az ehhez építendő Szamos-híd - jelentette ki Coica valamint az összes jelenlévő. A második számú prioritás az a városi stand melletti híd megépítése kell legyen, amelynek megvalósíthatósági tanulmánya már évekkel ezelőtt elkészült. Ezt követően lehet szó egy újabb híd valamint a belső körgyűrű megépítéséről.

Hogy hány éves távlatokról beszélünk, azt senki sem merte komolyabban megsaccolni. „Az általános gyakorlat szerint egy város húsz évente tud megépíteni egy-egy hidat", adott azért némi kapaszkodót Günthner.

Van azonban a témának egy olyan vetülete is, amely nem vész el a bizonytalan távoli jövőben, hanem jelentős problémákat vet fel. Ez pedig a kisajátítás. Jelenleg a romániai törvénykezés lehetővé teszi, hogy egy önkormányzat kisajátítson bizonyos területeket, ingatlanokat egy-egy beruházás számára. Városrendezési tervre viszont ezt nem teszi lehetővé, ilyen esetekben csak építkezési tilalmat lehet kiszabni. Ez azt jelenti, hogy a tulajdonos egy tyúkketrecet sem építhet udvarára, mert az a város úgymond tartalékába tartozik.

Az eredeti elképzelések szerint a belső körgyűrű négy sávos lett volna, ami 37 ingatlant érintett volna, valamennyit a Tisztviselő-telepen. Egy közlekedés-elemzési tanulmány viszont kimutatta, hogy két sávos útszakasz is elégséges - ezért a 2012 áprilisában készült verzió már csak 11 ingatlant érint.

„Igen ám, de mi van azokkal, akik úgy élték le életüket, hogy semmit sem építhettek udvaraikra, nem bővíthették házaikat? Éppen ezért eladni is csak jóval olcsóbban tudták ingatlanjaikat. A törvény ugyanis nem teszi lehetővé kártérítésüket. Az önkormányzat ajánlhat fel ugyan ingatlanokat cserébe, de Szatmárnémetinek ilyen ingatlanjai nincsenek", hívta fel a figyelmet Nits.

A tanácsos Nyíregyházát hozta fel példaként, ahol az önkormányzat évek óta gyűjt arra, hogy fokozatosan kifizesse a kisajátított területeket - erre azonban Romániában nincs lehetőség.