Vértanú lett Scheffler János
XVI. Benedek pápa csütörtökön 16 boldoggá avatási dekrétumot hagyott jóvá, köztük azt, amely elismeri Scheffler János szatmárnémeti püspök vértanúságát.
A dekrétumokat - amelyek megnyitják az utat a későbbi boldoggá avatás előtt - Angelo Amato érsek, a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának prefektusa mutatta be a katolikus egyházfőnek. A boldoggá avatandó személyek között szerepel három, a nácik által meggyilkolt német katolikus pap, Johannes Prassek lübecki plébános és két káplánja, Eduard Müller és Hermann Lange, akiket a pápa szintén vértanúknak ismert el.
A vértanúk esetében nincs szükség a boldoggá avatási eljárásban megkövetelt csoda bizonyítására, ezért a procedúra rövid időn belül lezárható.
Scheffler Jánost (1910-1952) XII. Pius pápa 1942-ben nevezte ki - az 1940-44 között ismét Magyarországhoz tartozó - szatmári egyházmegye püspökévé. 1948. március 18-án memorandumban fordult Petru Groza miniszterelnökhöz, melyben az új román alkotmánynak az egyházat sújtó cikkelyeit kifogásolta. Április 9-én az egyesített Szatmári és Nagyváradi Egyházmegye püspöke lett. A román Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezesse a pápát el nem ismerő romániai katolikus egyházat. Ő erre a felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!" (Nem tehetem!). A román kormány 1948. szeptember 17-én működését felfüggesztette. 1950-ben elutasította a békepapi mozgalom megszervezését, ezért 1950. május 23-án kényszerlakhelyre Körösbányára vitték. 1952. március 19-én letartóztatták és a bukaresti fogdában folytatták kihallgatását. Arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehérváron vegye át az állami egyházmegye kormányzását. Miután ezt nem fogadta el, előbb Máramarosszigeten került börtönbe, majd a zsilavai föld alatti (megsemmisítő) tömlöc foglya lett, ahol 1952. december 6-án hunyt el.
Koporsó nélküli jeltelen sírba temették, de a börtön ortodox lelkésze megjegyezte a sír helyét és 1965 őszén csontjait titokban, útitáskájában hozta haza Galambos Ferenc nagyprépost. Hám János mellett találtak számára végső nyughelyet a szatmárnémeti székesegyház kriptájában.
