Évtizedekkel ezelőtt néhány mélyhitű ember, köztük az egri Papp Anti bácsi és Visky Ferenc lelkipásztor, csendes alázata, áldozatkészsége tette lehetővé, hogy ma mindazok, akik Isten után vágyakoznak, az Ő arcát keresik, azok a hegyek ormán, valóban találkozhassanak vele. Ezért is a tábor neve Peniél, azaz Isten arca.
Ugyan a képeken, híradásokon, beszámolókon keresztül csupán annyit tudunk meg, hogy valahol a bihari hegyek egy gyönyörű katlanában, füves legelők ölén és csendes vizek mellett van egy tábor, az Isten tábora, mindezeket tapasztalni is kell, mégis megpróbáljuk egy pár szóban összefoglalni mindazt, amit ott érezhet az ember.
A tábor egész nyáron foglalt, mi éppen abban a rendezvénysorozatba csöppentünk bele, ahol közel kétszáz fiatal, telefonjel és wifi nélkül az Istennel arcába néz, és a vele való kapcsolatot erősiti. Köztünk tucatnyi Szatmár megyei ifjú is úgy gondolta, szüksége van erre a kapcsolatra és szüksége van változásra. Változások(k) a témája az ifitábornak, melyen a bibliai Jákób élettörténetét járják körül, nos, az ő életében volt is rengeteg változás.
Néhány estére Visky Ferenc unokája Visky István fugyivásárhelyi lelkipásztor is kiérkezett, hogy evangelizáljon az ifjak között. Egyik este arra biztatott, hogy figyeljenek annak a rejtőzködő Istennek a vízhangjára, akit mozgás közben érzékelhetnek a leghatékonyabban. Minden este tábortűz körül ülve éghetett be még mélyebben az ifjak szívébe az örömüzenet.
És hogy ezek láttán örülne-e mindennek az a lelkipásztor (VF), aki az evangéliumért oly sokat szenvedett, és aki a Peniel és Mahanaim táborokat a Lesi tó környékén kigondolta és elindította, nem kérdés. Ma olyan világban élünk és olyan vidéken, ahol nemcsak üldözésmentesen, de még varázslatos természetadta helyeken is rácsodálkozhatunk arra, hogy az Úr csodásan működik.