Válaszol a színház: Nem mi akartuk az ünnepségsorozatot!
Két nappal a botrányos csütörtöki tanácsülést követően sem csillapodnak a kedélyek a hatalmas vitát kiváltó színháznyitó ünnepségsorozat kapcsán. Sok mindenki megszólalt már a témában, csak éppen az érintettek nem. Most a Harag György Társulat megtörte a csendet. Alábbiakban az ő álláspontjukat közöljük módosítás nélkül.
A Szatmárnémeti Városi Tanács 2016. április 28-i, csütörtöki ülését követően a helyi és megyei sajtóorgánumokban, különböző riportokban, beszámolókban, közleményekben egymásnak ellentmondó, sok esetben téves állítások is megfogalmazódtak az Északi Színház május 24-i kezdettel tervezett megnyitó rendezvénysorozata kapcsán.
Alulírottak, az Északi Színház adminisztratív vezetése és a Harag György Társulat művészeti vezetése nevében az alábbiakban szeretnénk pontosítást közölni a történteket és a sajtóban közölt megállapításokat illetően, anélkül, hogy azokat kommentálni vagy minősíteni szeretnénk. Közleményünkkel nem célunk tovább szítani a tervezett megnyitó körül kialakult politikai és sajtóvitákat, tekintve, hogy ezek valójában nem a színház intézményéről, nem is a színházművészetről szólnak. Pusztán álláspotunkat szeretnék kifejteni, korrigálva a bennünket is érintő megállapításokat.
Mindenekelőtt tisztázni szeretnénk, hogy a május végére tervezett megnyitó ünnepségsorozat megszervezését, a sajtóban megjelent egyes állításokkal ellentétben, a Harag György Társulat nem kezdeményezte és nem is szorgalmazta. A magunk részéről mind a mai napig abban a tudatban voltunk, hogy a városvezetés határozott utasítására került kilátásba az eseménysorozat. A Harag György Társulat véleményét sem a városvezetés, sem pedig az intézmény főigazgatója nem kérte ki külön a „fesztivál" megszervezésének ötletéről, így ezt a magunk részéről kötelező munkaköri feladatnak tekintettük, melynek megpróbáltunk a lehetőségekhez mérten tisztességgel eleget tenni. Nem mi indítványoztuk tehát a „mini-fesztivált", azt pedig különösen nem, hogy még ez év tavaszán, a tényleges beköltözésünk, a munkálatok teljes körű véglegesítése és az épülethez kapcsolódó engedélyeztetések lezárulta előtt kerüljön rá sor. Mindazonáltal tudomásul vettük a döntést, és igyekeztünk a szűkös határidő ellenére is biztosítani, hogy magyar nyelvű előadások is szerepeljenek a programban, ha már ezt a feladatot rótták ránk, a megkérdezésünk nélkül jelölve ki a fesztivál időpontját.
Fontos megjegyeznünk, hogy legjobb tudomásunk szerint a városvezetés eredetileg az általa három évvel ezelőtt megszüntetett Sorompók Nélkül Színházi Fesztivál felélesztéséről tárgyalt intézményünkkel, majd miután mi magunk is jeleztük a színház menedzserének, hogy egy komoly, professzionálisan előkészített és lebonyolított fesztivál megszervezésére már nincs elegendő idő, az eredeti terveket úgy módosították, hogy egy pár napos rendezvénysorozat („mini-fesztivál") keretében avassuk fel az épületet.
Szeretnénk megjegyezni, hogy a fesztivál elhalasztása mellett mi magunk is fájó szívvel érveltünk, hiszen a város egyik legfontosabb kulturális eseményéről beszélünk, melynek sorozatos elmaradása pótolhatatlan űrt támasztott Szatmárnémeti kulturális életében, és amelynek újjáélesztését kiemelt prioritásnak tekintjük. Szembe kellett azonban néznünk a realitásokkal: az épület jelenlegi felszereltsége mellett, az engedélyeztetések jelenlegi fázisában, az utolsó pillanatban elkezdve a szervezést, lehetetlen volna méltó módon megtartani a fesztivált. Azt is leszögeztük, hogy a magunk részéről nem szeretnénk addig tömegével meghívni neves színházakat, ameddig nem létezik egy, az önkormányzat és a színház között megkötött szerződés, amely a fesztivál költségvetését is szavatolja. Nem szerettünk volna abba a helyzetbe kerülni, amelybe két évvel ezelőtt, amikor a helyi tanács által meg is szavazott (igaz, a korábbi kiadásokéhoz képest méltatlanul alacsony) költségvetés ígéretében bízva, több neves hazai és külföldi színházi műhelyt is meghívtunk a fesztiválra, majd nem sokkal később, miután közölték velünk, hogy mégsem lesz fesztivál, egyenként kellett visszamondanunk a meghívásokat, ezáltal jelentős színházi műhelyek és szakmai fórumok előtt hiteltelenítve magunkat, megkérdőjelezve intézményünk szavahihetőségét, önhibánkon kívül is hozzájárulva a színház, a társulat, a fesztivál, és ezáltal a város presztízsének csökkenéséhez. Mindezen szomorú tapasztalataink tükrében azt kértük, hogy csak akkor legyen fesztivál, ha van idő, pénz, szerződésben foglalt garancia és megfelelő állapotba hozott helyszín (legyen az akár a színház, akár a Szakszervezetek Művelődési Háza) a professzionális szervezéshez és lebonyolításhoz.
E visszajelzéseinket követően fogalmazódott meg irányunkba a rövidített, pár napos „mini-fesztivál" megszervezésének igénye, mellyel kapcsolatban a magunk részéről szintén több ízben kifejeztük alábbi kételyeinket, aggodalmainkat az intézmény főigazgatójának.
Adminisztratív szempontból az Északi Színház vezetősége mindeddig nem vette át az épületet. A termet egyik társulat sem vette használatba, az épület egésze sem került át hivatalosan a színház adminisztrálásába (eddig csupán az ingatlan őrzését vállalta át az intézmény). Ez a körülmény számos kérdést fölvet, mindenekelőtt azt, hogy egy megnyitóünnepség alkalmával kit terhelne a felelősség egy, a használat során fellépő esetleges meghibásodás, vagy munkabaleset esetében.
Jelenleg az épület áramellátása sem tekinthető megoldottnak, mivel a teljes színpadtechnika üzembe helyezéséhez szükség lenne egy - jelenleg még hiányzó - magasfeszültségű áramot biztosító transzformátorra, mely nélkül nagyobb szabású, komoly szcenikai igényű produkciókat nem tudunk vendégül látni. Az említett transzformátor hiányában egy nagyobb szabású produkciót csak az egyébként áramkimaradások áthidalására tervezett, óránként 26 liter gázolajat fogyasztó tartalékgenerátor beüzemelésével tudnánk megoldani, ami a fesztivál esetében körülbelül 5000 lejes többletköltséget jelentene.
Tény, hogy az épület még nem rendelkezik az Országos Katasztrófavédelmi Felügyelőség jóváhagyásával sem, amit nem is kaphat meg mindaddig, amíg a vonatkozó dokumentációt nem sikerült hivatalosan és teljes terjedelemben iktatni az említett felügyeleti intézménynél. Ehhez azonban szükség van még két fontos beavatkozásra: a páholyajtók tűzállóvá tételére, illetve a bel- és kültéri tűzcsapok jelenleg még fennálló problémájának kiküszöbölésére. E tekintetben is felmerül tehát a kérdés, hogy egy esetleges tűzeset és az abból származó tűzkár esetében a felelősség az intézmény vezetőségét vagy az önkormányzatot terhelné-e.
Problémásnak tekintjük továbbá a színpadtechnika működésbe állítását is, mivel az erre vonatkozó munkálatok szintén nem zárultak még le teljesen, a rendelkezésre álló három hét pedig túlságosan rövid idő volna ahhoz, hogy technikusaink és háttérszemélyzetünk megfelelően elsajátítsa ezen új, teljes mértékben automatizált, digitális vezérléssel ellátott és több mint ötven motorral felszerelt szcenikai apparátus működtetését (nem beszélve a forgószínpad és a színpadi lift beüzemeléséről, melyek szakszerűtlen használata bármikor balesethez vezethet).
Jelenleg hiányzik az öltözők és egyéb háttérhelyiségek bútorzata is az épületből, ami lehetetlenné teszi, hogy nagyobb szereposztású előadást fogadjunk be anélkül, hogy szégyenkeznünk kellene a befogadott intézmény előtt az improvizált berendezés és az elégtelen öltözői körülmények miatt.
A fenti okokból a fesztivál megszervezésében a mozgásterünk művészeti szempontból is meglehetősen behatárolttá vált. A Harag György Társulat eleve csak egyszemélyes előadásokban gondolkodott, kizárólag ilyen produkciókat válogatott be a tervezett rendezvény műsorába: egy meghívott monodrámát a debreceni Csokonai Nemzeti Színház vendégszereplésében, illetve a Kolozsvári Állami Magyar Színházzal koprodukcióban készült saját Ady-estjét, Bogdán Zsolt előadásában.
Noha mindkét előadást magas szakmai színvonalú, kiváló produkciónak tekintjük, amelyeknek méltó helye lenne egy jól átgondolt és megfelelően előkészített, többnapos rendezvénysorozat programjában is, úgy gondoljuk, hogy egy, az épület rangjához valóban méltó ünnepségsorozat megszervezéséhez ennél jóval gazdagabb műsorkínálatot állíthatnánk össze, nagyobb szereposztású, látványosabb előadásokat is vendégül látva, amelyek által az intézmény új, korszerű technikai felszereltségét is bemutathatnánk. Egy ilyen rendezvény - amelyre a jelen körülmények között semmiképpen sem tudnánk emelt fővel vállalkozni - méltó megnyitó, valódi színházi ünnep lehetne városunkban.
A jelenlegi helyzetben vendégelőadások meghívását továbbra sem javasoljuk az épületbe, a megnyitót pedig leginkább akkor látnánk időszerűnek, ha egy kilencvenöt százalékban elkészült felújítási munkálat részeredményei helyett száz százalékos végeredményt tudnánk felmutatni, a teljes pompájában tündöklő, tökéletesen felszerelt és berendezett színházépületben látva vendégül nézőinket és meghívottainkat. Minderre azonban csak azt követően kerülhet sor, hogy az épületet teljes egészében birtokba vettük és megismertük, ez pedig időigényes folyamat. Tekintve, hogy a Szakszervezetek Művelődési Házába történő kiköltözésünk folyamata is majd' egy hónapot vett igénybe, a visszaköltözésre is legalább ennyi időt kell szánnunk, különös tekintettel az új, számunkra még ismeretlen hang-, fény-, videó- és színpadtechnika működtetésének elsajátítására.
Következésképpen, nem kételkedve sem a városvezetés, sem intézményünk menedzserének jószándékában, a magunk részéről továbbra is úgy gondoljuk, hogy a fentiekben felsorolt hiányosságok kiküszöbölését követően, egy, a visszaköltözésünket követően megszervezett, többnapos, nagyszabású színházi előadásokat is felvonultató, szakmailag valóban releváns ünnepségsorozattal sokkal méltóbb módon avathatnánk fel Thália megújult templomát.
Tisztelettel, és áldott húsvéti ünnepeket kívánva mindenkinek, aki most ünnepli a feltámadást:
Stier Péter adminisztratív igazgató
Bessenyei Gedő István művészeti igazgató
