Nagy Erika egyházmegyei missziói előadó szombaton délelőtt 10 órakor igehirdetésével nyitotta meg az eseményt: „És monda Dávid a Léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az ő atyjokfiai közül éneklőket, éneklőszerszámokkal, lantokkal, cziterákkal és czimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt szóval, nagy örömmel." (1Krón 15,16) Dávid más fegyverekkel harcolt még Góliát ellen is, mint a többi harcos, de az igazi fegyvere számára is a zene volt. Győzni nekünk is az imádság énekszavával lehet - biztatta a versenyzőket a prédikátor.
Kovács Sándor esperes, valamint a fővédnök Kereskényi Gábor parlamenti képviselő nem tudtak jelen lenni, de üdvüzletüket küldték. Király Lajos házigazda lelkipásztor ezeket is átadva útjára indította a versenyt, ahol a Szatmári Református Egyházmegye gyülekezeteinek gyermekei, ifjai és felnőtt tagjai mérték össze tudásukat.
A zsűri tagjai: Higyed Gyöngyi egyházmegyei zenei előadó, Genda Árpád Szabolcs pettyéni lelkipásztor, Szilágyi Mátyás Erika zenetanárnő, Molnár Csilla zenetanárnő és Csáki Zoltán diák, öt kategóriában hirdettek nyertest:
A legkisebbeknél (második osztályig) Máthé Rebeka s Lóga Szilárd nyert, utánuk következett Panea Cristofer és Király Rúben. A harmadik és negyedik osztályosoknál Nógrádi Zita diadalmaskodott, Badar Henrietta, Király Rebeka és Schuller Pálma követte. Az ötödikesek és hatodikosok kategóriájában Kállai Hanna állt a dobogó legfelsőbb fokára, második Halász András, harmadik Ary Dávid, különdíjas Molnár Erika. A hetedikesek és nyolcadikos versenyében Kánya Réka énekelt a legjobban, őt követte Nagy Imola, Farkas Stefánia és Vass Réka. A gimnazistáknál Plebán Ingrid győzött, Mészáros Amanda, Besenyődi Beatrix és Marocsán Alexandra követte.
Mindenestre nagy teljesítmény volt mindenkitől, aki magasztalta szépen és tisztán az Istent, kiállva a nézőközönség elé bátran, meg nem rendülve a hitben. A szervezők megfogalmazták az összejövetel célját, amit el is értek: „az énekeskönyv értékeinek megbecsülése, énekeink nemzeti és kulturális értékeink átmentése és református énekirodalmunk méltó megbecsülése, olyan időben, melyben a boldogság és szomorúság paradoxona közepette az „égi boldogságot" kell keresnünk a dal és az ének fegyverével."