Útjára indult Szatmár új magyar kulturális folyóirata, a Sugárút

A Sugárút az a hely, ahol emberek, nézetek, gondok és problémák, vélemények és irányzatok találkoznak - ezt a sokszínűséget kívánja megjeleníteni és visszaadni az a folyóirat, amely hiánypótló kiadványként jött létre és amelynek első számát pénteken mutatták be Szatmárnémetiben.

A negyedévente megjelenő Sugárutat a Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ adja ki, Végh Béla egyetemi oktató, főszerkesztő, Veres István, a Szatmári Friss Újság korábbi főszerkesztője, Szőcs Péter történész, Muhi Sándor képzőművész, helytörténész, Jánk Károly költő és Kereskényi Sándor irodalomtörténész személyében pedig neves szatmári magyar személyiségeket tudhat a szerkesztők között, vagy amint utóbbi fogalmazott, „állít csatasorba".

Végh Béla, a Babes-Bolyai Tudományegyetem szatmárnémeti kirendeltségének vezetője látja el a lap főszerkesztői teendőit. Elmondása szerint most érkezett el végre a megfelelő pillanat egy ilyen kaliberű kiadvány életre hívására. A névadással kapcsolatban elárulta, szerettek volna valamit, ami Szatmárnémetihez kapcsolódik. „Van persze egy metaforikus vonzata is. A sugárút az a közlekedési hely, ahol emberek, nézetek, gondok és problémák, vélemények és irányzatok találkoznak - ezt a sokszínűséget kívánja megjeleníteni és visszaadni ez a folyóirat", fogalmazott.

A főszerkesztő kiemelte, a Sugárút a teljes magyar nyelvhatárt szeretné lefedni, az első szám közel kéttucat szerzője között így találhatunk szatmáriak mellett erdélyi és magyarországi alkotókat is.

Veres István a Szamos kulturális folyóirat folytatását látja a Sugárútban. Szerencsés konstellációnak tartja, hogy közös igény alakult ki egy ilyen jellegű lap megjelentetésére a kiadó és az alkotók, azaz a Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ és a szatmári magyar kulturális elit között.

Kereskényi Sándor irodalmár arra a nehézségre hívta fel a figyelmet, mely egy kisebbségi kiadvány életre hívását övezi a globalizmus és a provincializmus idejében. „Éppen ezért szeretnénk szakítani a Szatmárt jellemző, nem csak kulturális, de politikai, szociális, intellektuális vidékiséggel. Az utóbbi időben Szatmárnémetit sajnos nagyon sokan leírták kulturális szempontból is, ezt próbáljuk valamiképpen kompenzálni", mondta.

Muhi Sándor, a kortárs képzőművészet egyik legkiemelkedőbb szatmári alakja arra emlékeztetett, hogy Szatmárban az elmúlt 100 évben mindig is működött magyar nyelvű kulturális kiadvány. Ezzel együtt kihívás, hogy meg kell próbálni tartani a lépést a korral, a kommunikáció megváltozott formáival. Ennek jele, hogy a kiadványban komoly hangsúlyt fektetnek a vizualitásra, a fényképekre és a tervek között szerepel egy online felület kialakítása is, ahol az olvasónak lehetősége nyílik kifejteni véleményét.

„Tartalmas, tematikailag színes a Sugárút első száma és a szerkesztők személye garancia arra, hogy a folytatás is ilyen lesz. Meglátásom szerint nagy szükség volt egy ilyen kiadványra", jelentette ki Nagy Orbán színművész, a Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ aligazgatója is.

László Róbert, a központ igazgatója azt is elárulta, az első számból háromszáz példányt nyomtattak. Jelenleg dolgoznak a folyóirat terjesztésének kialakításán. A Szatmár Megyei Hagyományos Kultúrát Megőrző és Támogató Központ eddig két román nyelvű folyóiratot, a Citadela és a Confluente címűeket adta ki. E kettő azonban Revista Cronograf címen eggyé olvad, a Sugárút életre hívásával pedig immár egy román és egy magyar kulturális kiadványa lesz Szatmárnak.