Ünnepség a svábok betelepülésének évfordulóján

Ünnepélyes keretek között avatták fel péntek déltájt a Károlyi Sándor gróf szobrával szembeni sváb emlékművet. Reszler Mihály nagykárolyi római katolikus esperes német nyelvű áldásával vette kezdetét az amúgy protokollárisra sikeredett alkalom. A leleplezés aktusát követően mint házigazda Kovács Jenő polgármester szólt a szép számú ünneplőhöz.

Nagykároly elöljárója kifejtette: nagy-nagy örömére szolgál, hogy a svábság a megyébe való betelepítésének 300. évfordulója alkalmából emlékművet avatnak a városban, s ezen az alkalmon üdvözölheti a közéletünk jeles személyiségeit. Külön köszöntötte az óhazából, Németországból érkezett államtitkárt. Elmondta, nemrégiben sikerült felújítani a kastélyt - nagymértékben európai uniós hozzájárulás révén -, s Erdély egyik (ha nem a) legszebb kastélya mellett, igazán méltó helyen van az emlékmű, szemben a betelepítést kezdeményező gróf mellszobrával. Christoph Bergner, a Német Szövetségi Kormány a visszahonosításért és a nemzeti kisebbségekért felelős biztosa, a kulturális minisztérium képviselője szólt ezt követően. Mindenekelőtt a németországi kormány üdvözletéről szólt. Amint nyomatékosította: örülnek, hogy Nagykárolyban ilyen emlékművet avatnak. Kifejtette, hogy egy ilyen alkotás végső soron jelképe az összeurópai kultúrának.

A megyei önkormányzat vezetője, Csehi Árpád Szabolcs hozzászólása következett. A megyei tanács elnöke mindenekelőtt kiemelte: a svábok hamar otthonra leltek Szatmárban, s pár generáción belül sajátjukénak érezték e tájat. Jelenlétükkel, kultúrájukkal, vallásosságukkal, vagy éppen munkamoráljukkal hozzájárultak ahhoz a fogalomhoz, ami alatt szatmáriságot értünk. Az óhazával való kapcsolatuknak is köszönhetően a német gazdaság jelen van Szatmár megyében, továbbá természetszerűleg növelik a tájegység turisztikai összképét, színességét. A megye kormánybiztosának ünnepi gondolatait követően a kastélyba vonult a sokadalom.

Az évforduló megünneplésének apropóján kiállítást is nyitottak az egyik teremben. A tárlat értelemszerűen a svábokról szól. A németországi államtitkárnak, valamint a jelenlévő megyei notabilitásoknak Hágó Nándor, a városi múzeum vezetője ismertette röviden a kiállítást. Beszédét olvashatják az alábbi sorokban:

„Szeretettel köszöntök mindenkit a nagykárolyi gróf Károlyi-kastélyban a szatmári Svábok betelepítésének 300. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon, mely a megyei kulturális intézmények es a Német Demokrata Fórum együttműködésének eredményeként jöhetett létre.

2012 a tavalyi évhez hasonlóan rendkívüli fontosságai bír városunk és megyénk történetében. Háromszáz évvel ezelőtt gróf Károlyi Sándor hívására új telepesek érkeztek Szatmár megyébe a távoli dél-német területekről. Egy dolgos, rendes, Istenfélő nép, amely vállalta azt az áldozatot, hogy a szülőföldjét elhagyva új életet kezdjen egy számára ismeretlen területen.

1712-től kezdődően Szatmár vármegye főispánja és utódai több ezer sváb családot telepít le birtokai főképen a felsősváb területekről, Badenből, Bajorországból, Hohenzollernből, és mindenekelőtt Württembergből, amit a szatmári svábok nyelvjárása is igazol, mivel még ma is hasonlít a biberachi, rawensburgi, waldseei és leutkircheni nyelvjáráshoz. A gróf távollétében az érkező telepeseket felesége gróf Barkóczy Krisztina fogadta, aki megpróbált minél jobb körülményeket biztosítani az vármegye új lakóinak. A telepesek helyzetéről több levélben értekezik férjével is. A telepítések kezdeti időszakában gyakoriak voltak a szökések, és az elhalálozások is. Egy korabeli mondás, amely drasztikus rövidséggel úja le a telepes svábok sorsát:

'Az első (generáció)ra a halál (vár), a másodikra az ínség, a harmadikra a kenyér'.

1712-es év nyarán gróf Károlyi Sándor kővetkezőt írja feleségének, Barkóczy Krisztinának:

'A svábok, ahol lesznek, Szivem, bort, sert, pálinkát árultassatok, mert a víztől mind elhal, nem szokván hozzá'.

A gróf és a svábok közötti viszonyt szerződések rögzítették. Ezek szerint - eltérően a területen maradt korábbi paraszti lakosságtól - a szabad költözés jogával rendelkeztek, időleges mentességet élveztek a vármegyei adó és a földesúrnak fizetendő járadék alól.

Károlyi Sándornak és utódainak a 18. század egészén végighúzódó telepítési politikája eredményeként Nagykároly és Erdőd térségében 31, részben vagy egészében svábok által lakott település jött létre. Vonház István számításai szerint 1712-től összesen 2072 német család telepedett le itt, egy-egy családot 4 tagból állónak számítva tehát több mint 8000 telepes érkezett a Károlyiak birtokaira. A XIX.-XX. század folyamán a szatmári svábok részt vettek minden olyan történelmi eseményben, mely fontos szerepet játszott a vármegye történetében, bebizonyítva ezzel, hogy méltók voltak a gróf bizalmára. Túlélték a deportálást, a munkatáborokat és büszkén hazatérve új jövőt teremtettek maguknak.

A környékbeli sváb falvak négy püspököt adtak (adnak) a szatmári és a nagyváradi római katolikus egyházmegyének, valamint több papot, szerzetest, orvost, művészt, sportolót és tudományos kutatatót is.

A mai fotódokumentációs kiállítás néhány néprajzi tárgyal kiegészítve megismertet minket a szatmári svábok örömmel és ugyanakkor szenvedéssel teli történetével. Bemutatja a sváb porta elrendezését, a szokásokat, hagyományokat, jellegzetes ételeket és néhányat a méltán híres sváb származású emberek közül!" A vendégeknek bemutatták a kastélyban lévő többi tárlatot is. Egyébként a svábokról szóló kiállítást bő két hónapon keresztül megtekinthetjük. Az ünnepség tudományos értekezlettel folytatódott. Nagykárolyban vasárnap kerül sor több, az évfordulóval kapcsolatos rendezvényre.