A Le Figaro értesülései szerint a festőbrigád tagjai görögök és románok. A festékes tégelyt övükre erősítik, kezükben az ecsettel, a kötélre függesztett biztonsági kengyelhez erősítve dolgoznak a több mint 300 méter magas karcsú acélszerkezeten, amelynek elemei 3 centimétertől 1 méter szélességig terjedhetnek. A 4 millió euró (mintegy 1,2 milliárd forint) értékű nemzetközi pályázatot a Stelma nevű, hajók és finomítók tornyainak festésére szakosodott, görög tulajdonban lévő, Saint Nazaire-i központú cég nyerte meg.
A veszélyes munkának a múltban voltak ugyan sebesültjei - karcolások, ütések -, ám a 120 év alatt egyetlen ember sem vesztette életét. De sokaknak megfájdul a térde, válla, a festéshez felvett különböző nehéz pózokban. A múltban előfordult, hogy az Eiffel festői ki sem kötötték magukat, ennek tanúi voltak a munkájukat megörökítő olyan híres fotósok is, mint például Marc Riboud, akinek egyik leghíresebb felvétele a Párizs fölött "az égben" dolgozó munkást örökítette meg. Ma a biztonsági felszerelés használata szigorúan kötelező, és a múlttal ellentétben a festők az ebédszünetre leereszkednek a magasból.
A legnehezebb az acélszerkezet belső részének festése. A külső részén rá lehet lépni a szerkezet vasára, belül a semmi fölött függenek a az ecsetes emberek. A 250 ezer négyzetméteres felületet kerek ecsettel festik, mert a festékszóró pisztollyal az anyag eltűnne a résekben.
Az Eiffel-torony látogatása a festési időszak alatt is zavartalan kell hogy maradjon, ezért különösen fontos annak megakadályozása, hogy bármi - akár egy csepp festék is - leessen.
A torony acélszerkezetét mindig kellően óvta a hétévente felvitt festékréteg, eddig soha nem kellett maratni ( egy ilyen munkához öt évre le kellene zárni Gustave Eiffel mérnök művét. Egyébként a 18 eddigi festés során felvitt anyagból becslések szerint mintegy 250 tonna maradt a tornyon, a többit levitte a szél, az eső, az idő. A 120. születésnapon kezdődő munka során rá kerülő 60 tonna festékből is csak mintegy 15 tonnányi marad a következő felújításig "az öreg hölgyön".
