A Szatmár Megyei Vízügyi Igazgatóság adatai szerint szeptemberben a legtöbb csapadék Kányaházára hullott - szám szerint négyzetméterenként 59 liter. A másik végletet Királydaróc jelenti, ahol összesen 17 liter esett. Ennél jóval szárazabb egyelőre az október, hisz a Lajosvölgye alig 25 literrel tartja a rekordot, míg Mikolára alig egy liter csapadék hullott négyzetméterenként. „Míg az év első felében volt olyan eset, hogy száz liter is hullott négyzetméterenként, addig a második felében a szükséges csapadékmennyiség legfeljebb 25%-a esett. Ráadásul a rendelkezésünkre álló hidrológiai előrejelzések szerint a következő három hónapban 35-50%-al kevesebb csapadékkal és vízhozammal kell számolnunk, mint a sok éves átlag", jelentette ki Masca Adrian, az Igazgatóság sajtószóvivője.
Ilyen körülmények közepette nem meglepő, hogy a Szamos vízhozama szeptember közepén elérte a történelmi minimumot: szeptember 16-án alig 18 m³ víz hömpölygött másodpercenként. Sajnálatos módon a előző rekordig nem kell messze visszatekintenünk, mivel tavaly december elején 24 m³/msp volt a folyó vízhozama, ami szintén negatív rekord volt. Összehasonlításképpen a sok éves átlag az év ezen periódusában 68 m³/msp , míg az évszaktól független átlag 125 m³/msp. (A történelmi maximumot természetesen az 1870-es árvíz idején mérték, amikor a Szamos vízhozama meghaladta a 3300 m³/msp-t.)
Fontos megjegyezni, hogy amikor a Szamos esetében történelmi átlagokról beszélünk, akkor gyakorlatilag az 1970 utáni időszakról beszélünk. Az árvíz követően építették a mostani töltéseket végig a folyó partján, szabályozták a medrét - emiatt alapjaiban változtak meg a körülmények.
Az alacsony vízszint egy következménye - eltekintve természetesen a különböző hidrológiai tényezőktől -, hogy Szatmárnémetiben előtűnnek az 1980-as évek végén lebontott régi híd maradványai. A Decebal-hídról nézve talán némi romantikus jelleget ölt a víztükörből kimagasló beton és főleg a fatalapzat maradványai. Közelebbről megnézve azonban rengeteg szemét, hordalék akadt fel és gyűlt össze a kiálló romok között: a folyó által magával ragadt fák, ágak, gallyak méternyi magasan trónolnak a betonon. A víz pedig hatalmas vasszerkezetet nyaldos. Egy szó mint száz: semmiképpen nem javítja a városképet.
Ennek ellenére a Szatmár Megyei Vízügyi Igazgatóság, amely intézmény adminisztrációja alá a Szamos tartozik, nem tervezi a meder kitakarítását, az egykori híd lábának teljes eltüntetését. „Ez olyan projekt lenne, amelynek megvalósításához több intézmény, prefektúra, megyei tanács, polgármesteri hivatal, Környezetvédelmi Őrszolgálat, stb., közreműködésére szükség lenne. Nem beszélve arról, hogy rengeteg pénzbe kerül. Az Igazgatóság semmi hasonlót nem tervez, egyszerűen azért, mert a romok nem akadályozzák a víz szabad folyását", magyarázta Masca.
Miközben az állami hatóságoknak semmilyen terve, elképzelése nincs az említett folyószakasszal kapcsolatban, addig van egy ember Szatmárnémetiben, akinek konkrét tervei vannak: egy barátja segítségével Halász Attila már a tavaly hozzáfogott, hogy kajak-rodeózásra alkalmassá tegye a romokat. Ketten építettek egy kis gátat, idén viszont már legfeljebb csak az említett vasakat szeretnék eltakarítani. Elmondása szerint eddig köze ezer eurót fektettek a projektbe és legalább ennek a kétszeresére lenne szükségük ahhoz, hogy befejezzék. „Legközelebb Ausztriában vagy Szlovéniában lehet ezt a sportágat űzni, ezért tapasztalatból mondhatom, hogy komoly kereslet lenne iránta. Azonban elfogyott a pénzünk, úgyhogy legközelebb csak jövőre tudjuk folytatni az építkezést", mondta a Szatmár.ro megkeresésére Halász.
A két barát csakis saját költségvetéséből dolgozik álmuk megvalósításán, amely, még ha fura is kimondani, kajak-rodeó központtá tehetné Szatmárnémetit.