Tízezrek halálát okozta a 200 éve kitört Tambora vulkán

Kétszáz évvel ezelőtt tört ki az indonéz Sumbawa szigetén található Tambora vulkán. Az írott történelem legnagyobb vulkánkitörésének következtében tízezrek haltak meg, emellett hosszú távú éghajlatváltozást is okozott a katasztrófa - mondta el az MTI-nek Karátson Dávid vulkanológus, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora.

A szakember szerint a rétegvulkán sok száz évig szunnyadt azelőtt, hogy 1815. április 5-én, a sötétedés utáni órákban megkezdte volna több napig tartó tombolását. Az első kitörés robaját még a vulkántól 1200 kilométerre fekvő Batáviában, a mai Jakartában is észlelték. A robbanásokat az ottani brit kormányzó ágyúdörgésnek vélte, még egy hadihajót is kiküldtek a kikötőből a feltételezett kalózok ellen.

A tudósok rekonstrukciói szerint az első kitörés több tucat kilométer magas hamufelhővel és piroklasztszórással - nevezetesen hamu- vagy horzsakőhullással - járt, ezek a folyamatok általában nem jelentenek közvetlen veszélyt a környezetre és az emberi életre. Azt nem tudni, hogy a Tambora esetében okozott-e számottevő kárt ez az első kitörés, ugyanis a nyomokat teljesen eltüntette a vulkán napokkal később bekövetkezett újbóli kitörése, amely már a környék összes települését elpusztította.

Karátson Dávid elmondta: a vulkáni rétegek elemzéséből az derül ki, hogy a következő napokban csupán kisebb vulkáni tevékenység volt észlelhető. Április 10-én este azonban újabb, "kataklizmaszerű" kitörés történt. A tudósok szerint ekkor több mint negyven kilométer magas hamufelhő szökött fel az égbe, miközben az addig 4300 méter magas vulkánhegy felső része is beszakadt, eltűnt a hatalmas erejű robbanás következtében. A hamufelhő magasságára egyébként nem szemtanúk beszámolóiból lehet következtetni, hanem egyebek mellett abból, hogy milyen távolságban és milyen vastagon szóródott szét a hamuanyag a vulkán körül.

A hatalmas hamufelhő egyes részei nemsokára összeomlottak, izzó gáz- és hamufelhők - úgynevezett piroklasztárak - borították be a környéket. E jelenséget csak mintegy 100 éve, a Mt. Pelée kitörése kapcsán azonosították a tudósok, a feltételezések szerint hasonló forró gázfelhők pusztították el Pompejit is a Vezúv kitörésekor.

"A különbség az, hogy a Vezúv Kr.u. 79-es kitörésének nagysága nyomába sem ér a Tamboráénak" - tette hozzá a vulkanológus. A Tambora kitörése nyomán mintegy 110 köbkilométer vulkáni anyag került a felszínre, a Vezúv esetében ez az anyagmennyiség mindössze 3,54  köbkilométer volt. A természeti katasztrófa emellett szökőárakat gerjesztett a térségben, amely a hamuesővel és a piroklasztárakkal együttesen mintegy 10-20 ezer ember halálát okozta a közelben fekvő területeken.

A vulkáni robbanásossági index (VEI) nyolcas skáláján hetesre értékelt kitörés súlyos következményekkel járt az időjárásra is: először többnapos sötétség ült a környékre, majd a szokatlanul hideg idő miatt nem érett be idejében a termés, járványok és éhínség tizedelte a térség lakosságát. A becslések szerint egy év leforgása alatt mintegy 70 ezer ember halhatott meg az indonéz szigetvilágban a kitörés okozta természeti következmények miatt.

Karátson Dávid elmondta, hogy a nagy vulkánkitörések gyakran hosszabb távú éghajlatváltozással járnak, nem történt ez másképpen a Tambora esetében sem: a Föld átlaghőmérséklete mintegy fél fokkal csökkent a légkörbe jutó vulkáni anyagok miatt.

"Korábban azt hitték, hogy a nagy vulkánkitörések hosszabb távú éghajlati következményei a légkör magasabb rétegeibe jutó hamunak köszönhetőek. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van, nem a hamu, hanem a kén-dioxid a hibás" - magyarázta a kutató. A vulkánból felszabaduló gázok néhány százalékát kén-dioxid alkotja, amely a vízgőz hatására rendkívül apró, úgynevezett aeroszol méretű kénsavszemcsékké alakul. Ez az anyag a sztratoszférában egyfajta láthatatlan,  a napsugárzást részben visszaverő felhővé áll össze, amely leárnyékolja a földfelszínt, ezzel jelentős lehűlést okozva. A felhő egyúttal el is nyeli a napsugárzást, ami a sztratoszféra felmelegedéséhez vezet, és hatására bizonyos helyeken telente némileg emelkedhet is a hőmérséklet, de összességében globálisan a lehűlés a jelentősebb.

A magaslégköri áramlásoknak köszönhetően az aeroszolfelhő hamar szétterjedt, mindez pedig az egész világon egy-két éven belül érzékelhető éghajlatváltozásokat okozott. A Tambora kitörése különösen hideggé tette az 1816-os esztendőt, amely nyár nélküli évként vonult be a történelembe.

Magyarországon már 1815 júniusától kezdve elmaradtak a nyári hőmérsékletek a megszokottól, télen pedig rengeteg hó esett, árvizeket és belvizet okozva a következő hónapokban. A terméshozam visszaesett, az éhínséget tífuszjárvány súlyosbította.

"Bármikor előfordulhatnak hasonlóan erőteljes vulkánkitörések" - jegyezte meg Karátson Dávid. Az elmúlt évtizedekben két nagy vulkánkitörés is történt, 1982-ben a mexikói El Chichon, 1991-ben pedig a Fülöp-szigeteki Pinatubo VEI skálán hatos erősségű kitörése említhető egy lapon a Tamboráéval.

A vulkanológus azonban hozzátette: nem feltétlenül a legnagyobb vulkánkitörések azok, amelyek a legtöbb életet követelhetik. Példaként említette az olaszországi Vezúvot, amelynek egy esetleges robbanásos kitörése súlyos következményekkel járhat a közeli Nápoly és környéke lakosságára nézve még úgy is, ha a mai eszközöknek köszönhetően egy-egy nagyobb kitörést hetekre előre lehet jelezni.