Tíz év után távozott Traian Basescu az elnöki hivatalból

Viharos, politikai csatáktól hangos évtized ért véget Romániában vasárnap azzal, hogy az ország élére 2004-ben megválasztott Traian Basescu államfő befejezte második ötéves mandátumát.

A tengerésztisztből 1990-ben politikussá vált Traian Basescu 2004-ben 53 évesen került a román elnöki hivatalba, ugyanazon jobbközép politikai erők jelöltjeként, mint utóda, Klaus Iohannis, akinek vasárnap átadta hivatalát. Basescu esetében is hasonló léptékű meglepetést okozott, hogy legyőzte a 2004-ben miniszterelnökként esélyesebbként induló Adrian Nastase szociáldemokrata pártelnököt, mint történt ez az államfői tisztségért idén megmérkőző Iohannis, és Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök esetében.

Az ország régi és új elnöke között vonható párhuzamok itt véget is érnek, hiszen szinte mindenben ellentétei egymásnak: a kimért, megfontolt és méltóságteljes Iohannisszal ellentétben Basescut egy harsány, impulzív, és gyakran túlságosan is közvetlen politikusként ismerte meg Románia és a nagyvilág.

Basescu már beiktatásakor figyelmeztette az országot, hogy nem bíráskodó, hanem a "játszmában részt vevő" elnök lesz, vagyis nem szemlélője, hanem aktív alakítója akar lenni a politikának. Tény az, hogy Basescu sosem hallgatott, amikor nem az ő elképzelései érvényesültek, és elnöki hatalmával élve - ellenfelei szerint visszaélve - több ízben sikerült is akaratát ráerőltetnie a kormányra és parlamentre.

Basescu mindkét mandátuma elején a baloldal körül szerveződött parlamenti többség igényét figyelmen kívül hagyva jobboldali politikusnak adott kormányalakítási megbízást, kilátásba helyezve, hogy feloszlatja a parlamentet, ha az nem szavaz bizalmat kormányának. Folyamatosan konfliktusban volt a szociáldemokrata (PSD) és - az elején még szövetségesének számító - liberális (PNL) politikusokkal is. A 2012-es parlamenti választás után már saját korábbi pártjával, a jobbközép Demokrata Liberális Párttal (PDL) is szembe fordult, amiért az védence, Elena Udrea helyett Vasile Blagát választotta a párt elnökévé.

Basescut kétszer felfüggesztette hivatalából a vele szemben álló balliberális parlamenti többség, de a népszavazás nyomán mindkét alkalommal visszatérhetett hivatalába: 2007-ben még népszerűségének köszönhetően, 2012-ben pedig a csekély részvétel és az ötven százalékos érvényességi küszöb mentette meg.

A politikai osztállyal való örökös hadakozása nemcsak az elnököt segítette népszerűsége megőrzésében, hanem fontos bátorítást jelentettek az igazságszolgáltatás számára is. Kétségtelen, hogy Basescu mandátuma az egyre látványosabb eredményeket felmutató korrupcióellenes harc időszakaként válik emlékezetessé. A jobboldal ezt úgy értelmezte, hogy a bírák felszabadultak a politikai befolyás alól, a PSD viszont azzal vádolja Basescut, hogy a politikai ellenfeleivel való leszámolásra használta fel az igazságszolgáltatást.

Basescu népszerűségét a 2008-2009-es gazdasági válságra megkésve (két választási év halogató taktikázása után) adott sokkterápiás válasz ásta alá: Basescu egyetlen huszárvágással, a közalkalmazotti bérek 25 százalékos lefaragásával és szociális kiadások drasztikus lefaragásával akarta megfékezni az elszabadult költségvetési hiányt: ez a jobbközép Boc-kabinet, majd az Ungureanu-kormány bukásához vezetett.

Basescu az ország élén töltött évtized alatt hét évig vele szemben álló kormánnyal élt politikai társbérletben. Összesen négy miniszterelnöknek adott kormányalakítási megbízást (Tariceanu, Boc, Ungureanu és Ponta), de elnöki ténykedése idején Romániának 11 különböző kormánya volt.

Külpolitikai téren Basescu következetesen az Amerikai Egyesült Államokkal ápolt stratégiai partnerséget, az ország NATO- és EU-tagságát helyezte előtérbe. Az Orosz Föderációhoz fűződő viszonya sosem volt túl jó, mert Basescu már 2005-ben arra panaszkodott, hogy Moszkva egy "orosz tónak" tekinti a Fekete-tengert, idén pedig egyértelműen Moszkvát tette felelőssé az ukrán válság kirobbanásáért és elhúzódásáért.

A jobboldali Basescu - az Európai Néppárthoz tartozó vezetők között - jó viszonyt ápolt Orbán Viktorral, aki októberi erdélyi útja alkalmával magánlátogatást tett a hivatalából távozó román államfőnél. Basescu országlásának évtizede alatt azonban a Románia és Magyarország közötti diplomáciai kapcsolatok hőmérsékletét inkább az határozta meg, hogyan értették meg egymást a tisztségben lévő kormányok és külügyminiszterek.

Az országban élő csaknem másfélmilliós magyar közösséget Basescu egy ideig megpróbálta szavazótáborában tartani, de megkerülte a parlamenti képviseletet ellátó Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), amely többnyire az elnöktől szabadulni akaró balliberális erőkkel szövetkezett és így Basescu politikai ellenfelének számított. Basescunak pusztán közvetlenségével, személyes karizmájával sikerült megszereznie a székelyföldiek többségének támogatását, mert egyébként autonómiaigényüket soha nem ismerte el legitim célkitűzésként.

A hazafiságát mindig látványos gesztusokkal demonstráló Basescu az elnöki hivataltól búcsúzva sem hazudtolta meg magát. Vasárnapi távozásakor, amikor utoljára lépett el a díszszázad előtt, Basescu váratlanul megállt, lehajolt és megcsókolta a katonák harci lobogóját.

Basescu nem nyugdíjba akar vonulni, hanem a védnökségével alakult - Ponta szociáldemokratáival és Iohannis liberálisaival is szemben álló - Népi Mozgalom Pártot (PMP) próbálja a politikai élet meghatározó tényezőjévé tenni. Első útja egy sörözőbe vezetett, ahol a PMP vezetőivel együtt ünnepelte meg, hogy tíz év után átadhatta az ország irányításának felelősségét.