A vele folytatott 20 hivatalosnak minősített beszélgetés és 5 kötetlen társalgás során egy alkalommal hibának mondta, hogy az ENSZ felügyelete nélkül semmisítették meg a 80-as évekből megmaradt tömegpusztító fegyvereket. Ám nem akarta, hogy a világ tudja, valóban felszámolták ezeket a fegyvereket, mert akkor Irán katonai akciót indíthatott volna a gyöngének tűnő szomszédja ellen Dél-Irak bekebelezésére - magyarázta.
A nyilvánosságra hozott több mint 100 oldalt kitevő jegyzőkönyvekből kiderül, hogy Szaddám Huszein az amerikai invázió elindítása után Irakban rejtőzködött. A város eleste előtti utolsó pillanatig, április 10-ig vagy 11-ig Bagdadban maradt. Mielőtt elhagyta a fővárost, utoljára összehívta belső körének tagjait, akik előtt arról beszélt, hogy titokban harcolnak majd az amerikaiak ellen. Bagdadból való elmenekülése után vidéken bujkált, és személyi testőrségének tagjait fokozatosan szélnek eresztette, hogy kerülje a feltűnést. Közölte velük, hogy teljesítették kötelességüket.
Az amerikai katonák 2003. december 13-án, az invázió kezdete után nyolc hónappal fogták el. Huszein - akit később emberiség elleni büntettek miatt elítéltek és 2006 végén felakasztottak - a fogságban elmondta, hogy soha nem rejtőzött Bagdadnak abban a külvárosában, Dorában, amelyet amerikai erők bombáztak 2003. március 19-én. Az amerikaiak akkor olyan értesülést szereztek, hogy a volt diktátor a negyedben bujkál.
Alcím: Póklyukban bujkálva
Huszeinre szülővárosa, a Bagdadtól 80 mérföldre északra fekvő Tikrít közelében egy birtokon (Póklyuk) találtak rá az amerikai erők. Közlése szerint ugyanott húzta meg magát azután, hogy 1959-ben részt vett az akkori miniszterelnök elleni sikertelen merényletben.
Szaddam Huszein egy fiatalkori képen
Az egykori diktátor cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy hasonmásokat alkalmazott, hogy az amerikaiak ne találják meg. "Ez a mozi varázslata, nem a valóság" - fogalmazott. Kifejtette, hogy szinte soha nem használt telefont, hírvivőkön keresztül kommunikált, és folyamatosan változtatta lakhelyét. Tisztában volt ugyanis az Egyesült Államok technikai képességeivel. Szerinte végül egy áruló buktatta le.
A múltbeli fanatikusokhoz hasonlította Oszama bin Laden al-Kaida-vezért, akivel személyesen sohasem találkozott. Azt állította, hogy kormánya nem szövetkezett a terrorista csoporttal az Egyesült Államok ellenében. Oszama bin Laden képviselői a 90-es évek közepén ugyan találkoztak bagdadi tisztviselőkkel - anyagi támogatást kértek, de Irak erre nem volt hajlandó. (A Bush-adminisztráció vezető tisztviselői a 2003-as invázió előtt azt is hangoztatták, hogy Bagdadot szoros kapcsolatok fűzik az al-Kaidához). Azt is megjegyezte, hogy ha szövetségeseket keresett volna Amerika ellen, akkor Észak-Koreát vagy Kínát választotta volna.
Huszein azt a nyugati sajtóban elterjedt információt is alaptalan híresztelésnek nevezte, hogy az iraki katonai erők az 1991-es Öböl-háborúban gyerekekből vontak maguk köré védőpajzsot. Szerinte ez a Nyugat kitalációja volt, amelyre úgy érezte, nem kell reagálnia, mert nyilvánvaló hazugság.
Arra is kitért, hogy az 1991-es Öböl-háborúban azért rendelte el Scud-rakéták kilövését Izraelre, mert Izraelt és annak az Egyesült Államokra gyakorolt befolyását tartotta felelősnek az arabok minden problémájáért. Cáfolta, hogy ezzel be akarta volna vonni Izraelt a háborúba. Azt mondta, arra számított, hogy Washington leállítja a háborút, ha Izraelt csapás éri.
Az FBI elutasította a CNN hírtelevíziónak azt a kérését, hogy interjút készíthessen George Piro különleges FBI-ügynökkel, aki 2004 februárja és júniusa között folytatott beszélgetéseket a fogollyal, és papírra vetette az elhangzottakat. Paul Bresson szóvivő közölte: az FBI nem kommentálja a nyilvánosságra hozott feljegyzéseket, amelyeket az információ szabadságáról szóló törvény alapján kért ki és helyezett el honlapján a Nemzetbiztonsági Levéltár nevű független, nem kormányzati kutatóintézet.
