A múlt század hatvanas éveinek vége felé kezdték a vizsgálati személyek összegyűjtését, akik akkor 18-49 évesek voltak. A csoportba 81 nő került, a férfiak száma 305 volt. A kutatók igen részletes lélektani vizsgálatokat végeztek, melyekkel azt igyekeztek tisztázni, hogy a résztvevők milyennek látják az öregkort, mi a véleményük az idős emberekről. A kérdések között például olyanok szerepeltek, hogy mennyire tudnak egyetérteni azzal az állítással: "az öregek tehetetlenek", vagy "az idősek már fölöslegesek a családban".
Az értékelés során figyelembe vették a gondos orvosi ellenőrzések eredményeit is: miképpen alakult a vizsgálati alanyok vérnyomása, koleszterin szintje, tapasztaltak-e depressziót, milyen betegségek fordultak elő a családban.
Becca Levy és munkatársai valamennyi vizsgálati résztvevő eddigi élettörténetét átnézték, és kiderítették, hogy harminc esztendő alatt kinek lett szív- és érbetegsége, ki kapott infarktust vagy kinél fordult elő agyi katasztrófa. Végül az eddigi életutat összehasonlították azokkal a véleményekkel, melyeket a vizsgálat elején a résztvevők az idős korral kapcsolatban vallottak.
A különböző szervi betegségeket és egyéb szempontokat figyelembe véve, az adatok azt bizonyították, hogy a szívinfarktus vagy a szélütés kétszer olyan gyakori volt abban a csoportban, melynek tagjai az idősekhez és általában az idős korhoz negatív módon viszonyultak, mint azok körében, akik szeretettel néztek az idős emberekre és elfogadták az előttük álló korosodás várható következményeit.
