Ezek közül egyesek közvetlen jótékony hatással vannak az állat szervezetére, mint például azok, amelyek az emésztőcsatornában élnek és szaporodnak és hozzájárulnak az emésztési folyamat lebonyolításához. Mások csak közvetett módon hatnak az állatvilágra, ezek azok amelyek a környezet szerves anyagainak lebontását végzik és munkájuk nyomán a növényvilág számára nélkülözhetetlen tápanyagok jönnek létre, amely növények aztán táplálékul szolgálnak a növényevő állatoknak.
A parányi élőlények egy külön csoportját képezik azok, amelyek károsak, vagy bizonyos körülmények között károsak lehetnek az állatok számára. Ezeket kórokozó baktériumoknak nevezzük. Ezek az állat szervezetében betegségeket idézhetnek elő. Ilyenek, többek között, a gümőkort (TBC) és a tőgygyulladást előidéző egyes baktériumok.
A baktériumokat alakjuk szerint két csoportba osztjuk: egyesek gömb alakúak, ezeket kokkuszoknak nevezzük, mások pálcika alakúak, ezek a bacilusok. A baktériumok láncokat, fürtszerű csomókat képeznek. Némelyeknek mozgásszerveik, un. csillóik, ostoraik vannak, melyek segítségével a folyadékokban mozogni képesek. A baktériumok osztódással szaporodnak, középen befűződnek és két baktériumra válnak szét. Kedvező körülmények és megfelelő tápláló közegben minden 20-30 percben számuk megkétszereződik, tehát egyetlen baktériumból 12 óra alatt több mint 8 millió baktérium jöhet létre.
Bizonyos kórokozó baktériumokkal az állat egyensúlyí helyzetet alakít ki. Amíg számuk nem halad meg az állat életterében egy kritikus szintet, az állat védekező mechanizmusa megakadályozza, hogy azok károsan befolyásolják az állat egészségi állapotát. Különböző okok miatt az állat védekező mechanizmusa legyengülhet, a kórokozók száma a szervezetben megnő és beáll a betegség.
A védekező mechanizmus legyengülésének legfőbb tényezői az állat takarmányozásában és a tartási körülményekben keresendőek. Ha megváltoznak a tartási körülmények, vagy hiányos, megbomlott egyensúlyú takarmányozási helyzet áll be, ezek maguk után vonják a védekező mechanizmus, az immunrendszer, meggyengülését. Ilyen körülményeket idézhet elő a hideg és magas páratartalmú levegőjű, huzatos istálló; a mérgező gázok magas szintje, a rosszul szellőztetett istállók esetében; valamint a mennyiségileg és minőségileg hiányos takarmányozás; vagy a fajadag tápanyagkomponenseinek egymáshoz viszonyított nem megfelelő aránya; a nyomelemek és vitaminok hiánya, vagy nem megfelelő mennyisége stb.
Betegség esetén közbe kell lépnie az embernek, esetünkben az állatorvosnak, az egészségi állapot visszaállítása céljából. Ennek érdekében szükséges, egyrészt a kórokozókat gyengíteni, másrészt az immunrendszert erősíteni. Az orvosi beavatkozás csak akkor jár tartós eredménnyel, ha a betegséget előidéző okokat meg tudjuk szüntetni. Ebben van nagy szerepe az állat gondozójának vagy gazdájának. A kiváltó okok megszüntetése nélkül az orvosi beavatkozás, amellett, hogy költséges is, csak részeredményt biztosít, mert hiányában a betegség, sokszor még súlyosabb formában, ismét fellép és a következmény az állat elpusztulása is lehet. Gondoljunk a borjak rossz tartási körülmények között fellépő tüdőgyulladására.
Hogyan tudjuk állataink ellenálló képességét megőrizni?
A válasz viszonylag egyszerű. Egészséges tartási körülmények biztosításával, amely minden szempontból megfelel az állat korának, fiziológiai állapotának és termelési szintjének, valamint kiegyensúlyozott, ésszerű takarmányozás biztosításával, ahol a tápanyagkomponensek megfelelő mennyiségben jelen vannak, és egymáshoz viszonyított arányuk megfelelő.
Ismerve, hogy higiénikus, élelembiztonsági szempontból megfelelő tejet csak tökéletesen egészséges állattól nyerhetünk, nagy hangsúlyt kell fektetnünk állataink környezetének tisztaságára.
A tehéntej, mint élelem és mint ipari nyersanyag, minden szempontból meg kell feleljen a hazai és nemzetközi egészségügyi, tisztasági és minőségi követelményeknek.
A jó minőségű tej jellemzői a következők:
érzékszervi jellemzők;
fizikai és kémiai jellemzők;
biológiai jellemzők;
mikrobiológiai, higiéniai jellemzők.
Az érzékszervi jellemzők: a tej színe, íze, szaga és állománya, melyek mind meg kell feleljenek az egészséges tejjel szemben támasztott elvárásoknak.A fizikai-kémiai jellemzők: a fajsúly, a savfok, a fagyáspont, melyek szintén a követelményeknek megfelelőeknek kell lenniük.
A biológiai jellemzők tekintetében a tej, mint biológiai élő folyadék, a következő fázisokon megy keresztül:
baktericid fázis;
a savas erjedés fázisa;
a lúgos erjedés fázisa;
a rothadás, bomlás fázisa.
A tejtermelőt leginkább érintő fázis a baktericid fázis, amelynek köszönhetően a frissen kifejt, egészséges tej, mintegy 2 órán át megőrzi minőségét. Ezt a tulajdonságát a tej baktériumok szaporodását gátló és baktériumölő képességének köszönheti. Az ebben a fázisban 4-5C fokra lehűtött tej megőrzi minőségét 24-48 órán keresztül.
A tej mikrobiológiai jellemzői a következőek:
az összcsíraszám, vagy az összes élő baktériumok száma;
a szomatikus sejtek száma;
az erjedést gátló tejidegen anyagok;
a fizikai tisztaság.
Az összcsíraszám vagy összes élő baktériumok száma
Mint már láttuk a baktériumok, vagy csírák, szabad szemmel nem látható, parányi élőlények amelyek a tejben normális körülmények között is megtalálhatók. Valójában csíramentes, tehát baktériummentes tejet előállítani nem lehet. Ami viszon lényeges az a csírák száma a tejben a fejés és az értékesítés pillanatában.
A baktériumok vagy csírák a következőképpen juthatnak a tejbe:
a tehén szervezetéből;
a fejés folyamán,
a tej átadásig történő tárolása, kezelése során
A tehén szervezetéből a baktériumok akkor kerülnek a tejbe, ha az állat valamilyen betegségben (például tuberkulózisban, tőgygyulladásban) szenved, amikor a baktériumok távozása a szervezetből a tejjel is történik. Rendkívül fontos a beteg, kezelés alatt álló tehenek külön fejése és elkülönítése is, az állatorvos utasításai szerint.
Fejés közben a baktériumok akkor kerülhetnek a tejbe, ha nincsenek betartva a higiénikus tej nyerésének legalapvetőbb követelményei, mint például: az istállók higiéniája; a tehén testfelületének higiéniája; a fejő higiéniája; valamint a tej elsődleges tárolásának higiéniája.
A tej átadásig történő tárolása, kezelése során a tejbe akkor kerülhetnek baktériumok, ha nincsenek betartva azok a szabályok, amelyek a tejjel kapcsolatba kerülő berendezésekre, edényekre vonatkoznak.
Magas összcsíraszámú tejből jó minőségű termék nem állítható elő!
Az összcsíraszám mértéke az 1 köbcentiméter, vagy 1 milliliter (mintegy 20 csepp) tejben található baktériumok száma. Ez a szám rendkívül tág határok között mozog. Egészséges tehéntől, minden higiéniai szabályt betartva, a tej megfelelően kezelve a csíraszám 100.000 alatt van. Tőgygyulladásban szenvedő tehén, higiéniai szabályokat be nem tartó fejése esetén a csíraszám a több milliós, akár több 10 milliós nagyságrendet is elérheti.
Hűtéssel a baktériumok szaporodása lelassul, de nem áll le teljesen, mert egyes hidegtűrő baktériumok az alacsony hőmérsékleten is képesek szaporodni. Tehát törekedni kell arra, hogy minél kevesebb baktérium kerüljön a tejbe.
A tej már a tőgyben is tartalmaz olyan baktériumokat, amelyek a külső környezetből kerültek a tőgybe, mégpedig a bimbócsatornán keresztül, ahol a szaporodáshoz ideális feltételeket találva a tejmedencében lévő tejet is képesek befertőzni. Tőgygyulladás esetén, akár annak szubklinikai stádiumában is, a tej jelentős mértékben tartalmaz baktériumokat. Ebben a stádiumban a tőgyön elváltozás még nem észlelhető. Klinikai stádiumban a tőgyet elhagyó tej csíraszáma akár több millió is lehet és ekkor már észlelhető a tőgy elváltozása.
Tőgygyulladásban szenvedő tehéntől csíraszegény tej nem nyerhető !
A szomatikus sejtszám
A szomatikus sejtek az állat szervezetének sejtjei, melyek normális körülmények között is megtalálhatók a tejben. Valójában nem nyerhető tej szomatikus sejtek nélkül. Lényeges viszont azok száma a kifejt tejben. Ugyanis tárolás során a sejtszám nem változik, az mindig annyi marad, amennyi a fejés pillanatában volt. A szomatikus sejtek egy részét a vér sejtjei (vörös és fehér vérsejtek) képezik, másik részét a mirigylebenykék tejet kiválasztó alveoláinak sejtrészei, a tejelvezető csatornák és tejutak leváló hámsejtjei, valamint a tejmedence és tőgybimbócsatorna hámsejtjei alkotják.
A szomatikus sejtszám a tőgy egészségi állapotának kifejezője. Tőgygyulladás (mastitis) esetén megnő a vérből származó vörös, de főleg fehér vérsejtek száma. Ugyanakkor megnő a tej összcsíraszáma is, mivel a gyulladást kiváltó baktériumok nagy része a tejjel távozik a szervezetből.
Egészséges tehén tejében a szomatikus sejtszám kevesebb, mint 300.000, általában 100.000 és 200.000 közötti, 1 köbcentiméterben. Szubklinikai tőgygyulladás esetén ez a szám 300.000 fölé emelkedik és ezzel párhuzamosan változik a tej összetétele is. Klinikai stádiumban a szomatikus sejtszám a több milliót is elérheti.
Az erjedést gátló tejidegen anyagok
Ezek a tejnek nem természetes alkotói és gátolják az egyes tejtermékek előállításánál nélkülözhetetlen erjedési folyamatokat. Ezek elsősorban gyógyszermaradványok, amelyek a tejjel kiválasztódnak a szervezetből. Gyógyszeres kezelés alatt álló állatokat külön kell fejni és tejüket csak a gyógyszerre jellemző várakozási időn túl szabad az egészséges tehenek tejével vegyíteni. Bebizonyított, hogy egyetlen kezelés alatt álló tehén teje képes akár 25-30.000 liter tejet gátlóanyag pozitívvá tenni.
Gátlóanyag pozitivitást idézhet elő a mosó- és fertőtlenítő szerek nem megfelelő eltávolítása is.
Ugyancsak pozitivitást idézhet elő a föcstej is, amely a baktériumok szaporodását és élettevékenységét gátló tulajdonságokkal rendelkezik, akárcsak egyes gyógyszerek.
A fizikai tisztaság
A fejés és tejkezelés higiéniájának fontos mutatója. A fejés és a tejkezelés során a tejbe idegen anyagok kerülhetnek, amelyekhez kórokozók tapadnak. Ezeket a tej szűrésével kell eltávolítani, minél hamarabb, mert a szennyezőanyagok nagy része oldódik és a rajtuk lévő baktériumok a tejben maradnak.
Azt, hogy konkrétan mit kell tenni higiénikus tej nyerése érdekében, arra hamarosan visszatérünk.
Vajda Lajos mérnök - Kaplony
