Táplálkozási szokásaink

Sokan úgy vélekednek, hogy bizonyos ételek előszeretete a legjobb útmutató, mert a természet tudja, mi a jó. Vagyis a mottó eszerint úgy hangzik: "Ha banánt kívánok, szervezetemnek valószínűleg pontosan olyan tápanyagokra van szüksége, amilyeneket a banán tartalmaz."

Egy Clevelandben 1926-ban folytatott kísérlet megerősíteni látszik ezt a véleményt. Dr. Clara Davis 15 olyan, hat és tizenegy hónap közötti kisbabát választott ki tesztjéhez, akik éppen túl voltak az elválasztáson. A kísérlet során több hónapon át saját maguk választhatták ki táplálékukat. Minden alkalommal nagy mennyiségű. frissen elkészített állati és növényi eredetű élelmiszert tálaltak fel nekik: többek között tejet, gyümölcsöket, zöldségeket, marhahúst, borjút és halat. Mindig azt kapták enni, amire mutattak. A kutatók mindent pontosan feljegyeztek, kiszámolták az elfogyasztott élelmiszerek tápértékét, és követték a gyermekek fejlődését. Az eredmény egyértelmű volt: a kicsik által kiválasztott étrend optimális volt a növekedés, a súlygyarapodás, a csont- és izomfejlődés, az egészség és a jó közérzet szempontjából - a babák nagyszerűen fejlődtek.

Alexandra W. Logue pszichológusprofesszor szerint viszont elgondolkodtató, hogy a legédesebb, amit a kisbabáknak felkínáltak, a tej és a gyümölcs volt, és ezeket különösen gyakran választották. Bizonyított tény, hogy az édesség szeretete velünk született, és csak az idő múlásával hagy alább. Nem tudjuk, mi lett volna a pontos eredmény, ha a kicsiknek csokoládét és kekszet is felkínáltak volna. Ezek az édességek azonban feltehetőleg meglehetősen népszerűek lettek volna.

Van még egy ok, amely megkérdőjelezi, hogy valóban hagyatkozhatunk-e egyedül az étvágyunkra, ha egészségesen akarunk táplálkozni: gyermekkorunkban - különösen 6 és 12 éves kor között - az határozza meg az ételek iránti előszeretet és elutasítás kialakulását, hogy milyen ételeket tesznek elénk. Nagyon lényeges, hogy milyen ingerek érnek minket: számít a megfigyelés, az ízlelés és az utánzás élménye. Tanulmányok kimutatták, hogy például azok a gyerekek, akiknek édesanyja nem szereti az almát, gyakran szintén ugyanúgy éreznek. Ennek oka az is lehet, hogy az ilyen családokban egyszerűen ritkán kerül alma az asztalra, és a gyerekek ezért nem szoknak hozzá az ízéhez.

A táplálkozáspszichológusok azt is tudják, hogy az ételekkel kapcsolatban kialakult érzéseknek szintén nagy szerepük van. Ha a csokoládét jutalmazásként adják egy gyereknek, a jövőben még jobban fog neki ízleni. Ha a gyorsétteremhez jó hangulatú baráti összejövetelek kapcsolódnak, a hamburgert még ízletesebbnek fogjuk érezni.

Az ösztönökhöz és a családi étkezési szokásokhoz felnőttkorban tudatos döntések jönnek hozzá. Prof. Dr. Volker Pudel, a göttingeni egyetem táplálkozáspszichológiai csoportjának vezetője és Prof. Dr. Joachim Westenhöfer "Táplálkozáspszichológia" című könyvükben az élelmiszer-választás húsz lehetséges okát sorolják fel, egy Németországban 1989-ben végzett tanulmány pedig azt vizsgálta, melyek a legfontosabb motiváló tényezők az egyén számára.

Pudel és Westenhöfer az étkezési szokások szerint négy típust különböztet meg:

Az árfüggő táplálkozó (a megkérdezettek 20 százaléka): számára a legfontosabb az élelmiszerek íze, ára, eltarthatósága és kinézete. A zsírtartalom és a kalóriák kevésbé érdeklik.

A természetesség híve (30 százalék): nagy hangsúlyt fektet az egészséges táplálkozásra, a magas vitamintartalomra, a friss és természetes állapotában meghagyott élelmiszerekre. Lényegtelennek tartja az eltarthatóságot, az elkészítési költségeket és a csomagolást.

A modern gourmet (25 százalék): első helyre teszi az ízt és az étvágygerjesztő kinézetet, de nagy szerepet játszik nála a vitamin- és a zsírtartalom is. Az elkészítési költségek, a csomagolás és a természetesség lényegtelenek.

Az egészséges táplálkozás híve (25 százalék): a lényeg, hogy az étel egészséges és zsírszegény legyen. A legfőbb követelmény az alacsony zsírtartalom és a vitamingazdagság. Az íz, az ár és a csomagolás lényegtelenek. (forrás: lefogyni.hu)

Stop!