Péntek reggel már mindenki izgatottan várta,hogy begördüljön a busz és végre kezdetét vegye a felejthetetlen utazásunk Nyíregyházára. Az első megállónk Móricz Zsigmond emlékháza volt, ahol meghallgattuk életrajzát és megcsodálhattuk tiszacsécsei otthonát. A csoportkép elkészitése után újra útnak indultunk, a következő célpontunk pedig a túristvándi vízimalom volt. Itt elmagyarázták, hogy milyen módón működik ez a malom, és megismerhettük a történelmét is. A vízimalom mellett egy tisztás volt, ahol kicsit megpihentünk, beszégettünk. Majd Kölcsey sirhelyét látogattuk meg, ahol elszavaltuk a Himnuszt és kisebb megemlékezést tartottunk.
A már kissé fárasztó délelőtt elteltével megérkezett a várva várt pillanat: elindult a busz az Észak-Alföld egyik legjelentősebb városa, Nyíregyháza felé. Még az utazást is élveztük, hisz énekeltünk, viccelődtünk. A nagyvárosba érve vásárolni mentünk, aztán pedig a szállásunkat elfoglalni. 22 órakor takarodó volt, de szinte mindenki hajnalig fent volt ahogy ez lenni szokott egy osztálykiránduláson. Reggeli után egy öko-játszóházban ütöttük el az időt, ahol számháborúztunk, futkároztunk, "labdatengerben fürödtünk''. Délben az állatkertbe indultunk, ahol csoportokra osztva ''bejártuk a Földet''. Egyszerűen leírhatatlanul jól éreztük magunkat, mindenféle állatot láttunk.
Szálláshelyünkre visszatérve vacsorát kaptunk, aztán a fiúk focimeccset néztek, a lányok az udvarra kiülve társalogtak. Ezen az éjszakán is sokáig ébren voltunk, ám az előző napi két órai alvást most négyre növeltük. Vasárnap reggel kicsi fájdalommal összepakoltuk csomagjaink, hisz el kellett hagynunk a szállást. Ám mégis pozitívak voltunk, hisz még nem ért véget utazásunk: Sárospatakra mentünk. Itt a Református Gimnáziumot és annak bentlakását néztük meg, amit csak egy szóval tudok jellemezni: elképesztő. Nagyon szinvonalas iskola, Magyarország egyik legjobb, legfelszereltebb és legszigorúbb iskolája. A könyvtárról már nem is beszélve, ami több mint fél millió könnyvvel rendelkezik. Miután megcsodáltuk az említetteket, a sárospataki várba siettünk. A kilátás egyszerűen fantasztikus volt, főleg így, őszi színekben pompázva.
A várlátogatás után egy óra szabadfoglalkozás volt, amikor az osztályunk legnagyobb része a közeli parkba sétált, ami szintén az ősz szineitől fénylett. A késő délutáni órákban hazaindultunk. Mindenki kimerült volt, de mégis boldog, hisz egy ilyen csodás hétvégét éltünk át.