Az idő múlásával az egykori szerelmesek újra egymásra találhatnak...„Látni sem akarom többé!” Szakítás után természetes reakció. Ám az idő múlásával az egykori szerelmesek újra egymásra találnak. Még ha csak barátként is.
Billy vérét vette...
Hollywood legvadítóbb párja volt Angelina Jolie (3) és Billy Bob Thornton (50). Megismerkedtek: 1998-ban, összeházasodtak: 2000-ben, elváltak: 2002-ben.
Pedig dúlt a szerelem: Angelina egy fiolában mindig magával vitte férje vérét (!), kedvese nevét is magára tetováltatta, és már a közös sírhelyüket is kiválasztották. Így sokakat meglepett, amikor 2002 júniusában bejelentették válásukat.„Ha Billyre gondolok, úgy érzem, hogy meghalt egy barátom” – nyilatkozta akkor a színésznő . Jó esztendőnek kellett eltelnie, hogy a pár megint közelebb kerüljön egymáshoz. Ekkor már mindketten arról beszéltek, hogy nem akarják elveszíteni egymást. Ma a legjobb barátok. „Ma is nagyon szeretjük a másikat, csak másképp...” – mondta Billy Bob.
Nem estünk egymásnak
Kulturáltan váltak – szokták mondani az ilyen esetekre. „Tíz év után csak így szabad – toldja meg Köves István (52) divatáru-kereskedő.
– A helyzetünket bonyolította, hogy nemcsak élet-, hanem munkatársak is voltunk; az utolsó 6 évben már együtt vittük az üzletet... Utólag átgondolva a dolgot: alighanem ez lett a vesztünk.A végén már szinte minden csak az üzlet körül forgott. Ilona (42) szeretett volna visszavenni a sebességből; vágyott a privát, intim együttlétekre. És kimondatlanul a gyerekre... Én viszont csakis az üzlet bűvkörében éltem. Így szép lassan elmentünk egymás mellett – majd 10 év után visszaadtuk egymás szabadságát.
De továbbra is együtt dolgoztunk, sőt, egy lakásban is laktunk. A szerelmünk pedig folyamatosan barátsággá szelidült. Nem estünk egymásnak – pár nyugodt beszélgetés elég volt a státuszunk tisztázására. Továbbra is szerettük, támogattuk egymást, csak a közös életről más volt az elképzelésünk. Testvérekként éltük napjainkat.
Az idillnek azonban egyszer csak vége szakadt – Ilona ugyanis megismerkedett valakivel... Ám új barátja féltékeny volt Istvánra. Azt akarta, hogy az asszony szakítsa meg kapcsolatát az ex-szel –, költözzön el tőle, és hagyja ott a munkahelyét is. Ilona lovagja minden kérését teljesítette. A kapcsolatnak mégis pár hónap múlva vége lett. És Ilona felhívta Istvánt...
„Sokáig beszélgettünk, és még egyszer megállapítottuk: milyen könnyen hátat fordítottunk egymásnak. Megfogadtuk: még egyszer nem követjük el ezt a hibát.” István harmadik éve új kapcsolatban él, barátnője, Emi (50) pedagógus. Szerencsére nem féltékeny, a két nő gyorsan összebarátkozott. És Ilona ma már újból Istvánnal dolgozik. „Eminek nincs oka a féltékenységre; ő a párom. Ilona viszont a legjobb barátom.”
Csak gyűlölködni tudunk
Reménykedett Lehoczky Zsófia (41) is, hogy barátként válnak el: „Az elején úgy tűnt, hogy minden rendben lesz, aztán egyszercsak beköltözött hozzánk a gyűlölet.”
Pedig 10 évig igazán boldogan élt az eladó és gépmester házaspár, kislányukkal, Máriával együtt. Aztán 1998-ban a férj új munkahelyre került, új haverokra tett szert. Attól kezdve Ervin szinte minden szabadidejét a családja nélkül töltötte – hol focizni ment a kollégákkal, hol kártyázni, máskor meg sörözőbe...Lassan minden fizetését magára költötte, előbb-utóbb gondot okozott már a csekkek befizetése is.
„Kértem, változzon meg, hiába. Beadtam a válókeresetet. Eleinte úgy tűnt, meg tudtunk egyezni mindenben, még a vagyonmegosztásban is. Csakhogya válóper közben Ervin megismerkedett egy elvált asszonnyal, hozzá is költözött . Ettől kezdve a férjemet nem tudtam elérni telefonon, minden korábbi megállapodásunkat felrúgott, és csak a bíróság segítségével lehetett pontot tenni közös történetünk végére. A gyerek miatt persze nem akartam háborút, nem tiltottam az apjától, aki azonban évente csak 2–3 alkalommal kíváncsi rá.”
Szinte semmit nem tudnak egymás életéről. Így találkozásaik is csak formálisak, hiszen borzasztóan távol állnak egymástól. „Mégsem csak a gyerek miatt nyújtanék békejobbot Ervinnek, ha egy nap becsöngetne, és arra kérne, hogy borítsunk fátylat a történtekre...”
|
