Mint minden hétfő reggel, ezúttal is a hétvége felháborító rövidségén méláztam, amikor a Nagypiacon áthaladva megállít kedvenc gyümölcsárusom. „Nem érdekel egy négy lábú kiskacsa?". Mielőtt még lett volna időm megkérdezni, hogy banán helyett ezentúl baromfit árusít-e, máris hozzátette. „Anyósoméknál egy négy lábú kiskacsa kelt ki tegnap!" Ennek fele se tréfa, gondoltam, majd gyorsan elkértem a címet és kollégáimmal nyomába eredtünk az ügynek.
Atyában gyorsan megtaláltuk a megadott címet. Fülöp Éva mosolyogva és készségesen fogadott. A fekete kutya már nem annyira, de vendéglátónk megnyugtatott: „Nem harap!". Reméltük, hogy ezt a blöki is tudja. Tudta, később ugyanis már barátkozóan szagolgatta a lábunkat.
A kiskacsák, összesen heten, egy dobozban hápogtak, mit sem sejtve, hogy egyikük nemsokára médiasztár lesz. Éva néni gyorsan kikereste az utazásunk célpontját.
A kis kacsa egyáltalán nem volt rút, annak ellenére sem, hogy tényleg négy lába volt. A mondás, mely szerint négy lába van a lónak, mégis megbotlik, a kis kacsára is igaznak bizonyult: bátortalanul bukdácsolt a doboz mellett. Persze ebben semmi meglepetés nincs, figyelembe véve, hogy alig egy napja látta meg a napvilágot.
Vendéglátónk elmondta, elegük volt a tömbházból, ezért költöztek ki négy évvel ezelőtt Atyába. Ahol igazi kis gazdaságot hoztak létre férjével: kis kacsák, csibék, kis pulykák csiripeltek mindenütt. A hangadó mégis az a négy cica volt, amelyek folyamatosan lábunk alatt ólálkodtak. „Anya nélkül nőttek fel. Születésük után néhány nappal eltűnt az anyjuk, injekcióval etettük őket", mesélte Éva néni.
Noha a mutációval született állatok általában nem élnek sokáig, kiskacsánk egyelőre életerős, mozgékony, vidám. A látottak alapján pedig kijelenthetjük: Éva néniéknél biztosan jó helyen van.