Szent László búcsúk
Az ország megszilárdítója, az erkölcsi rend őrzője Szent László, akinek sírjánál csodák történtek.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében Krasznabélteken, Lázáriban, Nagysomkúton és Gencsen tartanak búcsút június 27-én, Szent László ünnepén. Krasznabélteken szombaton délelőtt tizenegy órától, sváb hagyomány szerint zenekarral vonulnak be a templomba, a szentmisén pedig - amelyen a tasnádi énekkar is közreműködik -, Ft. Harsányi László erdődi esperes mond szentbeszédet. Lázáriban szintén az ünnep napján, tizenegy órától Ft. Istvánfi Szilárd, a Szent Család egyházközség segédlelkésze prédikációjával lesz a búcsúmise, Nagysomkúton pedig ugyanabban az időben Ft. Csiszér Imre erzsébetbányai plébános ünnepi szónoklatával. Gencsen vasárnap délután négy órától gyűl össze a település katolikussága - Ft. Husztig Róbert érmihályfalvi plébános mond szentbeszédet a búcsún.
Szent László Király 1046 körül született Lengyelországban. Atyja I. Béla magyar király volt, anyja Richéza, II. Miciszláv lengyel király leánya. Kétszer házasodott, első felesége, akinek nevét nem ismerjük, valószínűleg magyar főúri leány volt. Özvegységre jutva Rheinfeldi Rudolf német ellenkirály leánya, Adelhaid lett a felesége. László egész életét sok küzdelem és megpróbáltatás jellemzi. Vallásos lelkületét anyjától, a vitézséget atyjától örökölte. László még jóformán fel sem serdült, máris viszontagságos időket kellett átélnie: a testvérharcot András király és apja, Béla herceg, majd az évekig húzódó viszályt Salamon király és Géza bátyja között. Így korán megedződött az élet iskolájában, s korán előkészült sok harcot magában rejtő uralkodói éveire. Az ő feladata lett ugyanis az ország "megállapítása'', mint Hóman Bálint megjegyzi, vagyis a belső rend megszilárdítása és a külső határok biztosítása.
1077-et írtak, amikor Lászlónak a nép akaratából, jóllehet Salamon még életben volt, át kellett vennie az ország kormányzását. Lelkületére jellemző, hogy nem koronáztatta meg magát, "mert csak békességet kívánt - mint a krónikás írja -, hogy visszaadhassa Salamonnak az országot, és magának a hercegséget tartsa meg". Erre azonban nem került sor, mert az egész ország népe egy emberként állt mögötte. "Hírneves és fönséges volt'', mivel "Magyarországot meggyarapította".
A politikai szervezés munkájával párhuzamosan haladt az egyházi élet megújítása, intézményeinek újjászervezése, továbbfejlesztése. A meglévő székesegyházakat, káptalanokat és kolostorokat nagy birtokokkal gazdagította, a megkezdett templomépítéseket befejezte, új egyházak és kolostorok egész sorát alapította. Igen fontos szerepet töltött be uralkodásában az igazságszolgáltatás újjárendezése. Az évtizedes testvérharcban és az egyéb belső küzdelmekben erősen megrendült a törvények kötelező ereje. Különösen elhatalmasodott a tolvajlás, és meglazultak az erkölcsi életet szabályozó törvények. Ezt nem tűrhette az a László, akiről a krónikás ilyen jellemzést ad: "minden ítéletében Isten félelmét tartotta szeme előtt".
Híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét, s kiszemelték a keresztes hadak vezérének. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert 1095. július 29-én az örökkévalóságba költözött. Egy ideig a somogyvári monostorban nyugodott "boldog teste" (Arany János), később Váradon helyezték végső nyugalomra.
Kultusza halála után hamarosan kifejlődött. Tulajdonképpen maga a nép avatta szentté, mielőtt az Egyház hivatalosan megtette volna. Seregestől keresték föl sírját, nemcsak a gyógyulást, vigasztalást óhajtók, hanem a vitában álló peres felek is. A csodás gyógyulások híre gyorsan terjedt. A szent király ereklyéibe vetett bizalom egyre növekedett; szokássá vált, hogy itt döntsenek el nagy fontosságú pereket, és László oltára előtt tegyenek esküt. Itt tartották az 1134. évi nemzeti zsinatot, s itt döntötték el egy alkalommal a zágrábi püspök perét is. Ezek után az Egyház hivatalos lépése sem váratott soká magára. III. Béla király sürgetésére III. Celesztin pápa 1192-ben László királyt a szentek sorába iktatta.
