Szendvicsosztás – a mindennapi betevő nem lehet luxus
Közös akciót szervezett a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés (MIK) és a Szatmári Magyar Baptista Gyülekezet ifjúsága, amelynek keretén belül csütörtök este több mint hetven szendvicset osztottak szét a hajléktalanszállóban.
Az akció nem titkolt célja felhívni a figyelmet arra, hogy egy csekély erőfeszítéssel igenis lehetséges a társadalom jobbá tétele. A fiatalok úgy gondolják, hogy a hajléktalanoknak való segítségnyújtás nem egy megalázó feladat, hanem egy nemes gesztus, amivel elérhetik azt, hogy a hátrányos helyzetű emberek, ha csak kevés időre is, de kilépjenek az elnyomottak és háttérbe taszítottak nyomasztó és lealacsonyító szerepéből, és értékes egyéneknek tartsák magukat. Csenteri Melinda, MIK elnökségi tag, elmondta: „amellett, hogy egy csekély segítséget nyújtottunk a hátrányos helyzetű embereknek, ez egy kitűnő alkalom volt a két ifjúsági szervezet együttműködésére is."
A baptista gyülekezetben összegyűlt fiatalok munkát, pihenést és a vizsgákra való készülődést félretéve áldoztak az idejükből. Jókedvűen és boldogan készítették el az elemózsiát, igazi szalagmunka folyt, így gyorsan elkészültek a szendvicsek. A fiatalok mellett a Daniel és a Fastus pékségek kenyérrel, a Zolihusi pedig szalámival járult hozzá az akció sikeréhez. Érkezéskor nagyon kedves volt a fogadtatás, a csapat rövid ismertetőt kapott az intézményről és annak működéséről, illetve az ott lakók helyzetéről. Sipos Tímea, szociális asszisztens, megjegyezte: „Jó látni, hogy vannak olyanok, akik nem csak karácsonykor és húsvétkor gondolnak a rászorulókra, hanem az átlagos hétköznapokban is."
A hajléktalanszállóban mindenkinek egyértelművé vált, hogy egy szeretettel elkészített szendviccsel, egy mosollyal és pár kedves szóval közel lehet kerülni azokhoz az emberekhez, akiket az utcán messziről elkerülünk csak azért, mert másmilyenek. Egy érdeklődő kérdés is sok segítség lehet azoknak, akiket csak méltatlan megjegyzésekkel illetnek. A Szatmári Magyar Baptista Gyülekezet ifjúságának vezetője, Ivanitzki Dávid, rávilágított arra, hogy mennyire sajnálatos az a tény, hogy városunkban vannak olyan emberek, akiknek a napi étkezés luxusnak számít. „Úgy gondolom, hogy a mindennapi betevő falat nem kellene kiváltság legyen. Mi, akik a szükségesnél sokkal többel rendelkezünk, nem nézhetjük zavartalanul és tétlenül azt, hogy mások éheznek."
Az akció résztvevői, kivétel nélkül elmondhatták, amit a Biblia is ír „Az ajándékozó bővelkedik, aki mást felüdít, maga is felüdül." Mindenki kapott valamit a hajléktalanszállón, némelyek egy szendvicset és pár kedves szót, odafigyelést, szeretetet, egyesek jó tanácsokat, figyelmeztetést, mások megszabadultak az előítéleteiktől, és mindenki rájött, hogy sokkal jobban kellene értékelje, mindazt, amije van. Az önkéntes jótevők boldogan távoztak, mert - bár azért mentek, hogy adjanak- mégis ők kaptak, sokkal többet, mint egy szendvics. A távozáskor kérlelő marasztalás, arcokon megjelenő öröm, a boldogan csillogó szempárok elfeledtették velük a hétköznapok gondjait, a vizsgáktól való félelmet, és rávilágítottak az apró örömökre, amelyek minden nap ott vannak az életünkben.
