Az Ezüstfenyő-díjat először 2002-ben adták át, s azóta is minden megyei RMDSZ megnevezi azokat, akik kiemelkedő teljesítményükkel segítették a közösséget. Szatmár megyében a Megyei Állandó Tanács feladata, hogy megnevezze azokat a személyeket, akik a magyar közösségért vállalt munkájuk alapján érdemesek a díjra. Január 28-án Marosvásárhelyen Nits János és Szakáts Imre kapják meg a Szövetség rangos díját.
„Idén is két olyan díjazott kap Ezüstfenyő-díjat Szatmár megyéből, akiket a szatmáriak előtt nem kell külön bemutatni. Több mint két évtizede szolgálják a szatmárnémeti és az erdődi közösséget. Ezzel a díjjal nem csak eddigi munkájukat köszönjük meg, de jelezzük azt is, hogy továbbra is számít szaktudásukra és kitartásukra a közösség" - nevezte meg a díjazottakat Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár Megyei Szervezetének elnöke.
Nits János
Nits János a Kolozs megyei Szamosújvárról került kis nagybányai és kolozsvári tanulási kitérőt követően saját választása alapján Szatmárnémetibe. Ám attól a pillanattól elhivatottan küzdött a megyeközpont városi tanácsában azért, hogy az urbanisztikai témakörökben ne legyenek gondok. Ahogy elmondta, sokszor álmatlanul forgolódott, mert tudta, hogy számítanak a véleményére és ez komoly súlyként nehezedett a vállára. Az RMDSZ-ben 1990 óta állt helyt elhivatottan, s annak ellenére, hogy most már nyugdíjas, ezen a területen még mindig aktívan helyt áll, ha úgy követeli meg a helyzet. Tanácsaira pedig mindig lehet számítani, hiszen ő éppen az a fajta ember, aki szívvel-lélekkel tudja képviselni az általa választott irányt. Ha kell, egyenként hívja fel ismerőseit a cél elérése érdekében, de ha kell, fiatalokat meghazudtoló buzgalommal jár ajtóról ajtóra annak ellenére, hogy csaknem 75 éve terhe nyomja vállait.
Szakács Imre
Szakács Imre a Hargita megyei Nagygalambfalváról került tanítóként Szatmár megyébe, Magyargéresre, miután Székelyudvarhelyen befejezte tanulmányait. A katonaságot követően a szintén a Székelyföldről származó feleségével már Erdődön alapítottak családot, itt született meg két gyermekük, Imre és Katalin, de még mindig a szülőföldjükre járnak haza lelkileg feltöltődni. Harminchét év tanítói és tizenkét év alpolgármesteri tapasztalattal a háta mögött ma már nyugdíjasként van jelen Erdőd közösségi életében, de ahogy ő mondja, onnan nincsen kiszakadás, mert előbb az RMDSZ megalapításakor politikai, majd később az Erdődi Petőfi Kör létrehozásakor kulturális szinten is meg kellett felelni a választott közössége elvárásainak. Szerinte alpolgármesternek lenni egy olyan városkában, ahol a magyarok jelentik a kisebbséget, az politikai mélyvíznek nevezhető, ám most már csak arra kell figyelnie, hogy a két unokájának átadja az élete során megszerzett tapasztalatokat.