Szatmár megyében több ezer magyart érintene a törvénymódosítás

A 215-ös, helyi közigazgatásról szóló törvény kedden iktatott módosítási javaslatával jelentős változásokat akar az RMDSZ elérni az anyanyelv-használat területén.

Jelenleg a közigazgatási törvényben szerepel, hogy ahol a kisebbségi lakosok aránya meghaladja a 20%-ot, ott legyen lehetőségük anyanyelvüket használni. 20 százalékról 10-re csökkentené a Szövetség az anyanyelv-használati küszöböt, és bevezetnének egy újnak számító kedvezményes küszöböt is azért, hogy a közösség még több tagja méltósággal élhessen magyarként településén. A Szövetség javaslata az, hogy a 10 ezer lakos alatti településeken a kedvezményes küszöb 300 legyen, a 10−25 ezer közötti lakosú településeken 500,  a 25−50 ezer közötti lakosú településeken 1000, az 50−100 ezer közötti lakosú településeken 2000, és a 100 ezer lakos feletti települések esetében pedig 10 ezer legyen a kedvezményes küszöb, amely felett kötelezővé válna az anyanyelv-használat biztosítása. 

„Megyénkben is található számszerint négy olyan község, ahol 20% alatt de 10% felett van a magyar lakosság aránya: Batarcs (10,6%), Szamosdob (19,2%), Apa (14,1%) és Aranyosmeggyes (18,4%). Fontos, hogy ezekre a településekre is kiterjesszük a jogszabályt, hiszen az itt élő magyar közösséget is megilletik ugyanazok a nyelvi jogok, mint a többségi lakosságot. Külön kiemelendő példa Erdőd város és a hozzá beosztott falvak, ahol a magyar lakosság aránya ugyan meghaladja a 20%-ot mégsincsenek betartva a jelenlegi közigazgatási törvénybe foglalt nyelvi jogok. Épp ezért elengedhetetlen az a módosító javaslat is, amely a törvény be nem tartása esetén szankcionálja az önkormányzatokat s közintézményeket” - mutatott rá Turos Lóránd szenátor.

„A kedvezményes küszöb segítene abban, hogy lassítani lehessen a Szatmár megyében is egyre inkább megfigyelhető szórványosodási folyamatokat, hiszen ha folyamatosan megkurtítják a jogainkat és rákényszerítenek minket arra, hogy a legegyszerűbb ügyintézéstől az iskolaválasztásig minden pillanatban háttérbe kelljen szorítanunk anyanyelvünket és ezzel nemzeti identitásunk egy részét, akkor bizony nem beszélhetünk méltányosságról egy olyan kisebbség esetében, amelynek a számaránya sokszor meghaladja a mostani küszöböt is egy-egy településre lebontva, ám a községi szinten mégsem tudja érvényesíteni a jogait” – fűzte hozzá Magyar Lóránd bukaresti törvényhozó, majd hozzátette, hogy sokszor rosszindulat is gátat vet annak, hogy a kisebbség érvényesíteni tudja a jogait, miközben egy belátással bíró polgármester messze a 10%-os küszöb alatt is figyelembe tudja venni, ha akarja a kisebbségek jogait.

„Mi nem kérünk mást, mint azt, hogy Románia tartsa be azokat az egyezményeket, amelyeket ő maga ratifikált, de azután valahogy mintha elfelejtette volna érvényesíteni is. Ezek olyan nemzetközi egyezmények – Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről, Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája –, amelyekben világosan és jól fogalmazták meg a kisebbségeket megillető jogokat, innen már csak át kell emelnünk és a hazai jogrend részévé tennünk ahhoz, hogy valóban arról beszélhessen Románia, hogy jól bánik az országban élő kisebbségekkel. El kell felejteni, hogy esetlegességekről beszéljünk, hiszen elég csak arra visszagondolni, hogy Szatmárnémetiben is volt olyan polgármester, aki ameddig törvényben nem látta azt, hogy kötelező a magyar lakosságot figyelembe vennie, addig nem tette” – emlékeztetett Erdei D. István RMDSZ-es Szatmár megyei képviselő, majd hozzátette, hogy a törvények be nem tartása esetén bizony jól jönnek majd a szankciók, melyek konkrét pénzbírságot jelentenek önkormányzatok s közintézmények esetében.

Mit biztosít az RMDSZ törvénymódosítása?

A kezdeményezés az anyanyelv-használat lehetőségét biztosítaná azokon a településeken is, ahol nem teljesül a számaránybeli feltétel, viszont az intézmény vagy a hatóság vezetősége az anyanyelv-használat alkalmazása mellett dönt – például legyen lehetséges a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezése azokban az esetekben is, ha nem éri el a közösség az egyik vagy másik küszöböt.

Az RMDSZ leszabályozná azoknak az intézményeknek a körét, amelyek kötelesek lesznek az anyanyelv-használati jogok biztosítására. Tehát azokban a közigazgatási egységekben, ahol a kisebbségek számaránya eléri a 10 százalékot, vagy ahol jelentős számban élnek kisebbségi közösséghez tartozó személyek, kéri az anyanyelv-használat biztosítását minden közigazgatási intézményben, közérdekű szolgáltatásokat nyújtó helyi és megyei egységekben, prefektúrákon, illetve dekoncentrált intézményekben. Ilyen például a kataszteri hivatal, ahol telekkönyvi ügyeket intézhetnek a magyar emberek, a pénzügy, ahol adóikat fizethetik ki, a munkaügyi felügyelőség, ahol a munkanélküli segélyt kell kérvényezni, a tanfelügyelőség, az egészségügyi igazgatóság, a kulturális igazgatóság, de a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökség is.

Az anyanyelvet egyaránt lehessen használni írásban és szóban minden közintézménnyel folytatott kommunikációban. A formanyomtatványok és egyéb adminisztratív jellegű dokumentumok, közérdekű információk is legyenek elérhetőek a kisebbségek anyanyelvén.

Ténylegesen történjen meg a települések névtáblájának, az utcanevek, útjelző táblák, a közterületek és intézmények magyar nyelvű feliratozása.

Az anyakönyvi kivonatok kibocsátása történjen meg kisebbségi nyelven is, a házasságkötés lebonyolítása anyanyelven is. Az ifjú pár mondhassa ki a boldogító igent magyarul, még akkor is, ha csak az egyik fél tartozik valamelyik kisebbségi közösséghez.

A szimbólumok használata ne ütközzön akadályokba. 

Anyanyelven is nyilvánosságra kelljen hozni a közérdekű információkat egyidejűleg a román nyelvű formával.