Szatmár identitása immár állandó kiállításon a Vécsey-palotában

Évekig a Szatmár Megyei Múzeum sötét, poros helyiségeiben várt a sorukra az a mintegy száz remekmű, amelyekből csütörtök délután egy igazán káprázatos állandó kiállítás nyitotta meg kapuit Szatmárnémetiben, a Vécsey-palotában. A tárlat gerincét a régió egyik legjelentősebb művésze, Papp Aurél (Aurel Popp) alkotásai teszik ki, de jelentős teret kaptak Litteczky Endre (1880-1953), Nagy Oszkár (1899-1965), Mohi Sándor (1902-2001) és Ziffer Sándor (1880-1962) művei is.

Az öt kiállítóteremben rendkívül impresszív, ugyanakkor könnyed módon kiállított csodálatos festmények között megtalálhatjuk Papp néhány gipszszobrát, de íróasztalát is. A két világháború közötti időszak legjelentősebb erdélyi festőjének nevezett művész hagyatékát szerves hozzátartozóként egészítik ki kor- és pályatársainak festményei. Papp művészetétől nem állt távol a grandiózus méretek iránti vonzódás, ezért egyik-másik alkotása nem csak művészi értékével, de méreteivel is komoly benyomást kelt.

Külön ki kell emelnünk, megdícsérve ezzel a kiállítás szervezőit, kialakítóit, hogy a tárlat abszolút négy nyelvű: a román, a magyar, a német és az angol szinte egyformán hangsúlyos szerepet kapott.

„Az előző mandátumban sikerült a művészeti múzeumnak otthont adó épület homlokzatát felújítani. A belseje azonban kontraproduktív konzervativizmusra volt ítélve. Ezzel az állandó kiállítással azonban úgy gondolom, a múzeum arra a szintre ért, amikor már van mit megmutatnunk a látogatóknak, a turistáknak", fogalmazott a megnyitón a kiállítás kialakítását finanszírozó megyei tanács elnöke, Adrian Stef.

Felician Pop múzeumigazgató arra a sajnálatos tényre hívta fel a figyelmet, mely szerint Papp munkásságát lassan, de biztosan az elfeledés fenyegette. „Nekünk morális kötelességünk kulturális hagyatékaink ápolása, méltó helyre való kihelyezése. A múzeumnak új koncepciót kell adnunk: a poros polcok helyett élettel kell megtöltenünk", jelentette ki a költő-igazgató, hozzátéve: „ez az állandó kiállítás egy ajándék minden szatmárinak, aki szereti és értékeli a szépet".

„Szatmárnak igen is vannak értékei és van identitása. Ez az állandó kiállítás egy komoly lépés a felé, hogy ezeket megmutassuk. Sokakkal egyetemben elegem van abból, hogy Bukarestben sokan nem tudnak különbséget tenni Máramaros és Szatmár között", fogalmazott Pataki Csaba szenátor.

Erdős Judit, aki negyven évig igazgatta a művészeti múzeumot és akinek fontos szerepe volt az 1969-ben - kilenc évvel a festő halála után - létrehozott első állandó kiállítás megszervezésében, meghatottan üdvözölte a tárlat megvalósulását. Elmondta, a művészeti múzeum mindig is árva gyerek volt a történelmi és a népművészeti múzeum mellett és örömének adott hangot, hogy ez végre megváltozott.

A megnyitó ünnepségen méltatta Papp Aurél munkásságát Pavel Susara bukaresti művészetkritikus is, aki nem csak úttörőnek, de egyenesen kutatónak és forradalminak is nevezte a munkásságát. A tárlatot Liuba Horvat, a művészeti múzeum igazgatója nyitotta meg.

Papp Aurél 1879-ben született Érkáváson, a helyi görög-katolikus lelkész negyedik fiaként. Tanulmányait Királydarócon, majd a nagykárolyi piarista iskolában végezte, ezt követően a Budapesti Művészeti Akadémiára iratkozott be. 1904-ben csak azért lép be az osztrák-magyar hadseregbe, hogy megtanuljon németül - és beiratkozhasson a Bécsi Művészeti Akadémiára. Ifjú éveiben olyan művészek gyakoroltak rá jelentős hatást, mint Körösfői-Kriesch Aladár vagy Székely Bertalan. A későbbiekben is olyan személyiségekkel állt szoros, baráti kapcsolatban, mint Ady Endre, Kós Károly, Tamási Áron, Nyírő József. Magyar kultúrán nevelkedve, levelei nagy részét (ugyanúgy életrajzi följegyzéseit) magyarul írta, még az Octavian Gogához és Emil Isachoz szólókat is.

A történelem viharai természetesen nem haladhattak el mellette sem észrevétlenül. Az első világháború alatt háborús rajzokat, képeslapokat rajzolt. A második után - holott a kommunista hatalomátvétel előtt baloldali gondolkodásúnak számított - nem tartozott a rendszer kegyeltjei közé. Ezzel együtt 1954-ben neki köszönhető, hogy személyes jó barátjának, Ady Endrének szülőházából múzeum lett. Jelentős szerepet játszott a szatmári művészeti múzeum magalapításában is. Kevesen tudják róla, hogy a két világháború között, 1921-ben DAC néven luxuskerámiákat gyártó gyárat, három évvel később pedig Litteczky Endrével közösen népművészeti múzeumot hozott létre Szatmárnémetiben.

Papp Aurél 81 esztendősen, 1960-ban hunyt el.