Egy dél-koreai segélyszervezet szerint a következő fél évben már a
társadalom kiváltságos részének számító fővárosiaktól is megvonják az
állam által biztosított élelmiszeradagokat. A helyzet még rosszabb
vidéken, ahol tömegesen halhatnak éhen az emberek. Észak-Korea még soha
nem volt ilyen rossz helyzetben, amelynek hátterében az árvizek, a
krónikus műtrágyahiány, illetve a magánkézben művelt földek elkobzása
áll - állítja a szöuli székhelyű szervezet.
Észak-Korea gazdasága a mai napig központilag irányított, szocialista tervgazdaság. Az 1960-as és 70-es években az ország gazdasága jelentős mértékben fejlődött, az 1970-es évekig néhány elemző szerint erősebb és fejlettebb volt mint a szomszédos Dél-Korea gazdasága. A kormány kezében lévő ipar termeli az ország iparcikkeinek döntő többségét.
Amióta Kim Dzsongil bevezette a hadsereget előnyben részesítő politikáját, a szongunt, az állami vezetés az ipari termelésben a nehéz hadiiparra összpontosít. A vezetők ezzel a politikával kívánták életben tartani a gazdaságot az éhínségek és a mezőgazdaság katasztrofális helyzete ellenére, ám az ország évente mindössze 1-2%-os növekedést tud produkálni.
Az észak-koreai gazdaságról szóló adatok azonban durva becslések, mivel az ország nem ad ki semmilyen hivatalos információt és a vezetés titkolózása nehézzé teszi az értékelést. A nemzetközileg elfogadott adatok szerint Észak-Korea évente 5 milliárd dollárt költ a világ negyedik legnagyobb haderejének fenntartására 20,9 milliárd dolláros bruttó hazai termékéből, miközben Dél-Korea 852,74 milliárd dolláros bruttó hazai termékéből 15,47 milliárd dollár költ a védelmi erőire. 2002-ben néhány gazdasági reform (mint a szongun) miatt megnőtt az infláció és vele együtt az alapvető élelmiszerek és ipari termékek ára.
