Az egyik ágon biztos volt a spanyol döntőbe jutás, mivel az Atletico Madrid a szintén spanyol Valenciával csapott össze az elődöntőben. A madridiak odahaza 4-2-re nyertek, így ha nem is kényelmesen, de magabiztosan várhatták a visszavágót. A Valenciának húsz percre volt szüksége, hogy hazai pályán felpörögjön, ezt követően viszont elkezdte gyártani a helyzeteket. A madridiak belga kapusa, Thibaud Courtois előbb Sofiane Feghouli bombáját, majd Jonas ismétlését védte bravúrral, Roberto Soldado pedig előbb lábbal, majd fejjel tévesztett célt, végül Canales lövése akadt el a portásban. A másik kapu előtt teljes volt a nyugalom, kivéve, amikor Diego Alves egy bátor kivetődéssel felszedte a labdát Radamel Falcao elől a 41. percben.
A szünet után álmosan folytatta mindkét csapat, majd ez rémálommá vált a Valencia számára. A 60. percben Parejo vesztette el a labdát saját térfele közepén, Diego pazar passzal ugratta ki Adrian Lopezt, aki egy bombával kilőtte a kapu hosszú sarkát. Ez a találat megpecsételte a továbbjutás sorsát. A folytatásban inkább a madridiak voltak veszélyesek (Arda Turan, Falcao), amíg a 79. percben Thiagót egy kakaskodás után ki nem állították. Ez már semmin sem változtatott, az Atletico zsinórban 11. Európa-liga meccsét is megnyerte és megérdemelten jutott be a fináléba. Ott legutóbb 2010-ben szerepelt utoljára és meg is nyerte (Gera Zoltán Fulhamje ellen) - úgy, hogy a menetelés közepette a Valenciát is kiejtette.
A spanyol házidöntőt a Sporting Lisszabon próbálta elrontani, amely egy héttel korábban pazar játékkal 2-1-re legyőzte az Athletic Bilbaót. Baszkföld fővárosában viszont alig több, mint negyed óráig tudták megőrizni előnyüket: a 17. percben Muniain beadása után Fernando Llorente tálalt mellett Susaeta elé, aki 16 méterről a hálóba lőtt. A hazaiak ezt megelőzően is aktívabbak voltak, Llorente rendre veszélyt tudott kialakítani a neki bejátszott labdákkal.
Három perccel a gól után André Martins került közel az egyenlítéshez, ám kevéssel kapu fölé fejelt. A 33. percben Anderson Polga már jobban célzott, de Iraizoz védeni tudott. Egy perccel a szünet előtt aztán mégis összejött az egyenlítés, amikor egy szöglet után rövid volt a felszabadítás, Ricky van Wolfswinkel pedig 15 méterről a kapuba bombázott. Mégsem döntetlennel vonultak az öltözőbe a csapatok, mivel a játékrész ráadásával Llorente egy szép csel után ismét kiosztott egy remek gólpasszt, Ibai Gomez pedig nem hibázott.
A második félidő viharosan kezdődött, előbb Javi Martinez találta el a portugál kapufát, majd két minutummal később Emiliano Insua a hazait. A második félidőben már nem sokat kockáztatott a két gárda, főleg a Sporting keltette azt a látszatot, hogy számára megfelel a hosszabbítás is. Ettől alig két perc választotta el, ekkor ugyanis az addig két gólpasszt jegyző Llorente a kapufa segítségével a hálóba rúgta Gomez passzát, ezzel pedig az Athletic Bilbao 1977 után ismét európai kupadöntőbe jutott - akkor az UEFA-kupában alulmaradt a Juventus-szal szemben.
Május 9-én Bukarestben az Athletic Bilbao és az Atletico Madrid csap majd össze tehát az Európa-liga trófeájáért. A találkozó külön érdekessége, hogy az Atletico Madridot 1903-ban alakították az Athletic Bilbaóból kilépő játékosok. Azt megelőzően madridi és bilbaói futballisták egy csapatot alkottak, ám az Athletic egy Király-kupa meccsen fővárosiak nélkül állt ki, ez pedig kiváltotta a madridiak nemtetszését. Az Atletico Madrid és az Athletic Bilbao hivatalosan 1907-ben vált szét, hogy a következő évszázadban a Real Madrid és a Barcelona mögött a legsikeresebb spanyol klubokká váljanak - kicsivel megelőzve a Valenciát.
Európa-liga, elődöntő visszavágók (az összesített eredmény):
Valencia - Atletico Madrid 0-1 (2-5)
gól: Adrian (60.)
Athletic Bilbao - Sporting Lisszabon 3-1 (4-3)
gólok: Susaeta (17.), Ibai (45.), Llorente (88.) illetve van Wolfswinkel (44.)