Többet, jobbat, olcsóbban, az igényeknek megfelelően. A sertéstenyésztésben is, mint más állattenyésztési ágazatban, a többet, jobbat, olcsóbban fogalmakat könnyű magyarázni, viszont annál nehezebb megvalósítani. Ezeket a fogalmakat egy újabbal kiegészíteni nagyon időszerű, amelyet valahogy eképpen lehetne megfogalmazni „az igényeknek megfelelőbbet”, különös tekintettel arra, hogy országunknak az Uniós normákhoz kell igazodnia és idén március elsejétől életbe lépett a hízósertések EUROP rendszer szerinti osztályozása.
Ez a fogalom nagy nehézségeket támaszt majd, különösen a kistermelők számára, mivel már nem elég sokat, jót és olcsón termelni, ha az nem felel meg a piaci elvárásoknak, a fogyasztó igényeinek. Mivel megszoktuk, hogy bármilyen sertést el lehet adni, sőt volt olyan időszak, amikor kötelező volt sertést „szerződni”, a kistermelőknek nehéz lesz alkalmazkodniuk a megváltozott körülményekhez és a fogyasztó igényeinek mindenben megfelelő hízósertést előállítania. Akinek ez sikerülni fog és képes lesz az egész sertéstartást átértékelnie, a felvásárló igényeinek kielégítése érdekében, annak talán helye lesz az állattenyésztéssel foglalkozók és abból jövedelmet elérők táborában. Az új kihívásoknak megfelelni akaró sertéstartóknak szeretne ez a folytatásokban megjelenő dolgozat némi segítséget nyújtani, rámutatva azokra a legfontosabb tényezőkre, ahol ismereteiket bővíteni, kiegészíteni és elmélyíteni szükséges.
A sertéstartás nagyon összetett tevékenység, ahol az eredmények sok tényező befolyása alatt állnak, amelyek közül akár csak egynek a nem megfelelő módon való kezelése eredménytelenséghez vezethet és amelyek összefüggései miatt a gyakorlatban fokozottan érvényesülnek.
Nyilvánvaló, hogy a leglelkiismeretesebb gazda sem tud eredményt produkálni, ha a rendelkezésére álló tenyészállomány nem képes arra, hogy az igényeknek megfelelő, vagyis sok húst és kevés zsírt tartalmazó vágóárut állítson elő. Viszont a legmodernebb hibrid sertéstől sem lehet elvárni, hogy kíváló eredményt érjen el, ha nem biztosítottak számára a tartás, takarmányozás, gondozás alapvető feltételei, amelyek szükségesek ahoz, hogy kíváló tulajdonságai az elért eredményekben megnyilvánuljanak. Mert jó terméket elérni csak abból az állatbóll lehet, amelynek igényeit messzemenően kielégítettük. Ezt fejezi ki az állattenyésztési tehnológia, amelynek célja az állat számára szükséges feltételek (gondozási, elszállásolási, takarmányozási, környezettel szembeni,stb.) ismertetése.
Új fajták, hibridek, új típusok jelentek meg és terjedtek el, amelyek igényei különböznek a régi fajtákétól és amelyeket az eddig használt gazdasági abrakokkal már nem lehet eredményesen takarmányozni.
Aki a megváltozott körülményekkel és piaci elvárásokkal nem tud lépést tartani, az az érvényesülésért vívott versenyben menthetetlenül lemarad. Ennak elkerülésére szeretnék részletesebben és közérthetően foglalkozni a fajta, a szaporítás, a tartás, a takarmányozás, a gondozás problémáival.
Milyen fajtát érdemes tenyészteni?
A legfontosabb sertésfajtákat aszerint csoportosítjuk, hogy milyen helyet foglalnak el a keresztezési programokban. Ennek megfelelően vannak fajták, amelyek az anyaállományok, mások pedig apaállományok szolgáltatásában vesznek részt. Az anyai vonalon, vagyis mint kocákat, használt fajtákhoz tartozik a Nagy fehér hússertés, valamint a Landrace sertés. A Nagy fehér hússertés Angliában lett kitenyésztve az 1870-es években és terjedt el az egész világon, kiváló szaporasági teljesítményei és hízékonysági tulajdonságának köszönhetően. A szaporasági teljesítmények tekintetében a fialásonkénti malacszám, a leválasztott malacszám, a malacnevelő képesség, a tejelékenység azok a jellemzők, amelyek a legtöbb fajta ezen képességeit meghaladják és méltóan sorolják a világ legjobb adottságokkal rendelkező tenyészkocái közzé.
A külömböző országok eltérő viszonyai között tenyésztve különböző típusok jelentek meg, amelyeket már mint helyi fajtákként tartanak nyilván és amelyek kiváló tulajdonságai, valamint küllemi tulajdonságai ugyanarra a közös múltra utalnak. Ilyenek a svéd nagy fehér hússertés, a holland nagy fehér hússertés stb. Romániában a Gornesti-i nagy fehér hússertés a legismertebb, amely kialakítása az 1978-as évben kezdődött el és 1988-ban lett elismerve, 2000 ben pedig szabadalmaztatva. A Nagy fehér hússertést páratlan alkalmazkodó képesség és a sresszrezisztencia jellemez és homogén, jó örökítőképességű, konszolidált fajtaként tartják számon. A Landrace sertésfajta Dániában jött létre az 1850-1900-as években a helyi sertésfajtáknak Nagy fehér sertéssel történő keresztezése nyomán és 1907-ben lett új fajtaként elismerve. Kiváló tulajdonságai miatt szinte minden európai országba elterjedt. A különböző országok eltérő adottságai következtében különböző Landrace típusok jelentek meg, így beszélhetünk dán-, svéd- norvég-, angol-, kanadai-,német-, holland stb. Landrace sertésről. A különböző országokban, a nemesítési munkában különböző tulajdonságokat részesítettek előnyben, mint például Svédországban előnyben részesült a testhossz és a sonkák fejlettsége, a kanadai Landrace ellenállóképessége nőt meg, a németországi Landrace reprodukciós tulajdonságai javultak, megőrizve a testhosszt és a sonkák fejlettségét.
A különböző Landrace sertésfajták, mind típusban, mind termelőképességben eltérnek egymástól és leginkább a szín és a fej formája az, ami a közös kiinduló ősre utalnak, ahonnan a közös név is ered.A Landrace sertések reprodukciós tulajdonságai jók, mint a szaporaság; kíváló, mint az ivari koraérés és tenyészérettség, vehemnevelő képesség (a fialáskor világra jött malacok alomtömege), malacnevelő képesség és ezen belül a tejelékenység. Mindezen tulajdonságok sorolják ezt a fajtát a világ legjobb tenyészkocái közzé.
Aki fajtiszta kocát óhajt tartani, annak döntenie kell e két fajta között. Ha úgy határoz, hogy tiszta fajt fog tenyészteni, annak kocáját ugyanahhoz a fajtához tartozó, de a kocával semmiféle rokonságban nem lévő kannal kell párosítania. Például Nagy fehér kocát Nagy fehér kannal, vagy Landrace kocát Landrace kannal. Akinek fajtiszta kocája van, de a hízóinak teljesítményét javítani akarja, akkor más fajtához tartozó kannal keresztezzen. A kan származását tekintve apaállatot adó fajtához kell tartozzon, mert ezek a fajták javítják legjobban a hízékonysági tulajdonságokat, mint amilyenek például: a növekedési erély, takarmányértékesítő képesség; valamint a vágási teljesítményeket, mint amilyenek a hús- és fehéráruarány (zsír), az értékes húsrészek aránya, húsminőség stb.
Az apaállatot adó legfontosabb fajták
A durok sertés, az USA-ból származik, 1881-ben lett törzskönyvezve. A színes bőrű sertések közül a legfontasabb és a legelterjedtebben használt sertésfajta. Színe egyszínű, vörös, amelynek árnyalata a világos és sötétvörös között változik és mind a szőrzet, mind a bőr vörösen pigmentált. Az arci és koponyai rész aránya más, mint az európai sertéseké, mivel az orr rövidebb és a koponyai rész hosszabb. A fülek kicsik, felállóak és fül hegye előrehajló. A hát és ágyék jellegzetesen ívelt, a far rövid és rendszerint csapott, de jól izmolt. A végtagok hosszúak és meredek állásúak, ami az amerikai fajtákra jellemző tulajdonság. Szilárd szervezetű, szaporasági teljesítményei közepesek, de a hízékonysági és vágási paraméterek kiváló hústermelő képességet mutatnak. Tiszta fajban tenyésztik és keresztezési folyamatokban, apai vonalon használják, mint kant. Jó kombinálódó fajtaként tartják számon, mind az egyszerű fajtakeresztezésben, mind rotációs keresztezésben.
A hamphsire sertés, szintén az USA-ból származik, ahol kialakításakor a szalonnavastagság csökkentését és az értékes húsrészek növelését tartották szem előtt. Színe fekete de a maron és a lapockákon, valamint a mellső vértagokon egy fehér öv húzódik, amelynek szélessége változó és elérheti akár a 40 cm is. A fehér öv alatt a bőr is pigmentmentes, tehát fehér, a többi testfelületen úgy a szőrzet, mint a bőr is fekete. A takarmányozási feltételekkel szemben igényes fajtaként tartják számon, különösen ami a takarmány fehérjetartalmát és annak minőségét illeti. A reprodukciós teljesítmények tekintetében elmarad a duroc sertés teljesítményeitől, de a vágási paraméterek kiváló húsminőséget jeleznek. Stresszérzékenysége alacsony, szervezeti szilárdsága kiemelkedő és kiváló alkalmazkodóképességűnek tartják. Ennek következtében számos hibridizációs programban vesz részt és vágási teljesítményeit utódai kedvezően öröklik. A pietrain sertés Belgiumból származik és 1953-ban ismerték el önálló fajtaként. Színe szabálytalan tarka, a szürkésfehér testfelületet szabálytalan formájú fekete foltok tarkítják. A fekete foltok alatt a bőr is pigmentált. A mar, a hát, az ágyék széles, eráteljesen izmolt. A lapocka feltűnően izmolt, akárcsak a comb. A különlegesen fejlett izmok olyan méretüre is fejlődhetnek, hogy akár mozgászavarokat is okozhatnak.
Szaporasági teljesítményei közepesek, akárcsak a hízékonysági mutatók, a vágóértéket jelző adatok kiemelkedő teljesítményről tanuskodnak, különösen ami az értékes húsarányt és a húsmennyiséget illeti. Ami a húst illeti az nem a legjobb minőségű. E tulajdonsága miatt, valamint nagyfokú stresszérzékenysége következtében, a pietraine sertés kisebb százalékban vesz részt a hibridizációs folyamatokban.
A Periş -345 Szintetikus Vonal, amelyet a Peris-i kutatóállomáson hoztak létre az 1975-1987-es években, azzal a célal, hogy egy olyan fajtát állísanak elő, amely tartalmazza több kiváló fajta értékes tulajdonságait és ezeket a tulajdonságokat kedvezően adja át utódainak, a végterméket előállító hibridizációs folyamatokban. Előállításában részt vett a belga Landrace, 56,0 %-ban; a Duroc, 36,5 %-ban; valamint a Hampshire sertés, 7,5 %-ban. Hízékonysági mutatói kiválóak, 6 hónapos korára eléri a 100 kg-ot, 3,3 kg-s fajlagos takarmányfogyasztással.
Vajda Lajos – Kaplony
