Segítők legyünk - találkoztak a beteglátogatók
Gajdos Zsuzsa debreceni klinikai lelkigondozó tartott előadást április 21-én szombaton, az önkéntes beteglátogatók képzésének e havi találkozóján. Az egyházmegyei beteglátogatói kör reggel kilenc órakor gyűlt össze a Szent János apostol és evangélista (Hildegárda) plébánián, ahol Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens felvezetője után Gajdos Zsuzsa beszélt a „segítő" személyiségéről, a kapcsolatok lélektanáról, valamint jó és rossz emberi tulajdonságokról az irgalmasság tükrében.
Három részre osztott előadásában elmondta, életünk kezdetekor és a végén is segítőre van szükségünk, de egész földi létünket végigkísérik szüleink, testvéreink, rokonaink, barátaink, a tanárok, orvosok, ápolók, papok. Ők mind-mind hatással vannak életünk alakulására, építenek, hogy egykor majd mi válhassunk mások segítőivé. Isten rajtunk keresztül is küldi szeretetét testvéreink felé, azok felé is, akiket olykor talán úgy érezzük, nehezebb szeretnünk. Kapcsolatainkban azonban nyitottnak kell maradnunk minden segítséget kérő felé, azzal a Jóistenre hagyatkozással, amellyel elfogadjuk az Ő alkotását életünkben.
Bibliai személyeken keresztül mutatta be a segítségnyújtás aspektusait, az áldozathozatal szépségét: a segítséget kérőnek éppúgy ajándék, mint a segítőnek, esély a lelki fejlődésre, a nemesedésre. Kiemelte, Krisztus keresztútjából mindig meríthetünk saját keresztjeink hordozásához, szem előtt tartva a valóságot, hogy nagypéntek után nem marad el a feltámadás, szenvedésünk sohasem hiábavaló.
A beteggel való kapcsolatban érezni kell a különbséget hallgatás és odahallgatás között - mely a meghallgatással együtt odafordul, megajándékozza beszélgetőtársát figyelmével, érdeklődésével, szeretetével. A segítő így tud együttérezni a beteggel, vele örülni, vagy épp őt vigasztalni. Gajdos Zsuzsa kihangsúlyozta, a beteget látogatóknak ismerniük kell gyengeségeiket éppúgy, mint erősségeiket. Ezeket elfogadva gyakorolják az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit minden rászorulóval, függetlenül attól, hogy az szeretett, vagy kevésbé szeretett személy. A velük, értük, vagy helyettük mondott imádság, a szenvedő ember testvérként való elfogadása, Istenhez kapcsolása, a viszonzást nem váró szeretet az, ami felismeri a betegben Krisztust, és értéket ad az olykor nehezen megélt közös útnak.
Gajdos Zsuzsa előadását ez alkalommal is nagy érdeklődés kísérte: a résztvevők kérdéseikkel keresték meg, az előadások után felvázolták a kísérés során megélt nehézségeiket, tanácsokat kértek hivatásuk minél sikeresebb gyakorlásához. Az önkéntes beteglátogatók következő képzésnapjára májusban, a Nagykárolyban kerül sor.
