A segélycsomagok összeállítása közben Siegelnek arra is jutott ideje, hogy rávegye kollégáit, csatlakozzanak ahhoz a kezdeményezéshez, amelynek keretében kiüresedett lakásokat keresnek, hogy - időlegesen vagy akár hosszú távon - elszállásolják az evakuáltakat. "Hogy őszinte legyek, olyan ez az egész, mint valami vírus: az ember érzi, hogy segítenie kell" - mondta az asszony az AP hírügynökség riporterének.
Legyen szó apró figyelmességről vagy nagyobb kihatású cselekedetről, az emberek igyekeznek minden lehetőséget megragadni a segítségnyújtásra. Még ha erőfeszítéseik nem is érik el a televíziós híradásra érdemes hőstettek szintjét - mint például azé a férfié, aki mellkasig érő vízben gázolt keresztül, hogy kimentsen egy bajba jutott taxisofőrt - úgy érzik, hogy segíteniük kell - és tudnak is - azokon, akiket a puszta véletlen vagy az otthonuk fekvése miatt náluk jobban sújtott a természeti csapás.
"Kiderült, hogy az emberek tényleg segíteni akarnak" - közölte Lyn Pentecost, a Lower Eastside-i Nőklub tagja. Mint hozzátette, a segítőszándékhoz csak egy kis útbaigazítás szükséges, hogy valóra váljon, és hasznosuljon. Az apró közösség alig négy óra leforgása alatt több mint 15 ezer dollárt (3,3 millió forintnyi összeget) gyűjtött össze a szombat reggel szétküldött adománygyűjtő e-mailnek köszönhetően.
Mindeközben az Upper East Side-on...
A háromgyermekes Kim Hartman az Upper East Side-on, a Central Park keleti oldalán él családjával. A hurrikán pusztítását követő napokban az asszony megelégelte a tehetetlenséget, és két gyermekével, valamint egy barátjával karöltve az egyik helyi ételosztó központ felé vette az irányt, ahol három órán át készítettek segélycsomagokat a rászorulóknak. A következő napokban az önkéntesek valósággal megrohamozták a helyet, így Hartman a múlt hétvégén már saját otthonában vezényelte a munkálatokat.
"Mindez nagyon valóságossá teszi a dolgot a gyermekeim számára" - jegyezte meg az asszony, aki négy embert is befogadott otthonába az áramellátás nélkül maradt területekről.
A támogatók a legkülönbözőbb fórumokat felhasználva gondoskodnak a hatékony munkaszervezésről: Facebook-oldalakon, Twitter-bejegyzésekben, közösségi blogokon, iskolai levelezőrendszereken és szájról szájra terjedve talál egymásra a segítség kereslet és kínálat.
A magánkezdeményezések remekül kiegészítik az Amerikai Vöröskereszt, a New York-i Katolikus Jótékonysági Szervezet és az Egyesült Metodista Segélyezési Bizottság akcióit. A kisebb, közösségi alapokra épülő erőfeszítések ugyanis a helyi szintű, egyedi szükségletekre összpontosítanak: míg a Vöröskereszt inkább pénzbeli adományozásra buzdít, addig a Staten Islanden élő Sean Sweeney által készített Facebook-oldalon munkáskesztyűt, gyerekcipőt, áramfejlesztőt vagy csupán két szabad kezet kérnek egymástól az emberek.
Futás helyett önkéntesség
A természeti csapást követő pénteken veszélyes gyorsasággal peregtek a türelem homokszemei a lábadozó metropoliszban: üzemanyaghiány, áramellátás nélkül maradt otthonok, buszmegállók és ételosztó központok előtt kígyózó sorok tették próbára a városlakók idegeit. Több mint egymillió New York-i küzdött áramellátási problémákkal, és a közhangulatot tovább rontotta az akkor még tervben lévő vasárnapi maraton miatt kirobbant heves vita.
Michael Bloomberg polgármester végül lefújta a sporteseményt. A Queensben serénykedő Erica Siegelhez ezért futótársai is csatlakoztak a segélyezésben: mivel a csapat közösen akarta teljesíteni a vasárnapi futást, annak elnapolását követően - a soron következő pennsylvaniai maratonra vonatkozó rövid stratégiai megbeszélés után - nekiláttak a csomagok készítésének.
Manhattan Upper West Side-i részén, ahol a lakók viszonylag sértetlenül megúszták a hurrikán pusztítását, az önkéntes-koordinátorként tevékenykedő Shelly Fine hasonló lelkesedést tapasztalt a helyiek részéről. Alig hogy közzétette segélyfelhívását, máris önkéntesek százainak telefonhívásai és emailjei árasztották el a férfit. "Roppant készségesek voltak, felajánlva idejüket és hozzáértésüket. Egyre csak azt kérdezgették, hogy mit tudnának tenni" - idézte fel.
Fine hamarosan rájött, hogy azzal tudja leginkább hasznossá tenni magát, ha a számítógép előtt ülve vezényli-irányítja az eseményeket: a bezárt vagy megtelt menedékhelyekről máshová terelte az embereket, takarítási munkálatokat szervezett és képzett orvosi személyzetet biztosított ott, ahol szükség volt a segítségre.
A 32 esztendős Elliot Zweigot hasonlóan tettre készen érte a pusztítás utáni szerda reggel. A non-profit agytrösztnél dolgozó férfi egy blogon keresztül lépett kapcsolatba Fine-nal, és nem sokkal később már egy 84. utcai menedékhely orvosi szobájában serénykedett gyakorló ápolóként dolgozó feleségével.
"Néztem a televíziós híradásokat, és megrohantak az érzelmek. Biztonságban és kényelemben érezhettük magunkat, mi voltunk a szerencsések, akik segíteni tudtunk" - hangsúlyozta a férfi, aki a szeptember 11-ei terrortámadás óta most először vállalt önkéntes munkát.
A város vezetősége türelmet kért a lakóktól
Az önkéntes akciók és erőfeszítések közepette az amerikai kormány türelemre intette a lakosságot. New York városi tanácsa segélyvonalak indításával, ételosztással és a szolgáltatások helyreállításával kapcsolatos naprakész információkkal igyekezett javítani a közhangulaton. A működő busz- és metrójáratokat ingyen használhatták a helyiek.
Az áramkimaradás fokozatos orvoslása, a tömegközlekedés részleges beindulása és az üzemanyag-utánpótlás érdekében tett gyors intézkedések ellenére a hurrikán pusztítását követő ötödik napon a lakók egy része azonban már alig tudott uralkodni az indulatain. Például Brooklyn egyik körzetében, ahol az emberek áram nélkül maradtak, néhányan annyira féltek, hogy éjszakára bezárkóztak otthonukba, és senkinek sem voltak hajlandók ajtót nyitni. A még működő töltőállomásokra gyakran rendőröket kellett kivezényelni, hogy megfékezzék a feldühödött autósokat.
Napokig szinte lehetetlen volt fellépni az iskolák, edzőtermek vagy akár boltok-üzletek honlapjára anélkül, hogy a felhasználók ne ütköztek volna valamilyen, a viharral kapcsolatos hírbe vagy segélyfelhívásba. Manhattan egyik utcájában ingyenes művészeti foglalkozásokat és edzőterem-használatot kínáltak a családoknak, míg az iskolák szülői közösségei süteményárusítással gyűjtöttek pénzt a rászorulóknak.
A legnagyobbaktól a legkisebbekig
Az NBC televízió társaság nagyszabású adománygyűjtő koncertet szervezett, olyan fellépőkkel, mint Jon Bon Jovi és Bruce Springsteen. A műsor 22,9 millió dolláros bevételét az Amerikai Vöröskereszthez jutatták el. A New York-i Barneys luxusáruház pedig vasárnapi bevételének tíz százalékával járult hozzá a segélyszervezet munkájához.
A segélyakciók azonban gyakran csak egyetlen emberhez kötődtek. Julia Strom három éjszakán át ápolta gyertyafénynél a kilencvenes éveiben járó szomszédasszonyát. "Gondoskodni róla igazi kiváltság volt, olyan cselekedet, amely nemesíti és megszépíti az életet" - magyarázta az 53 esztendős nő.
"Néha a legkisebb dolgok számítanak a leginkább" - vélekedett Pentecost, a Lower Eastside-i Nőklub tagja, akik társaival együtt azt tervezi, hogy néhány húsz dollárost tartalmazó borítékokat küld szét a rászoruló családoknak, hogy azok kifizethessék a következő telefonszámlát vagy feltöltsék a kiüresedett a hűtőszekrényt.
"Megértem, hogy szükség van a Vöröskeresztre, a szövetségi katasztrófaelhárításra és a többire, de itt most nem politikai irányelvekről vagy a bürokráciáról beszélünk, hanem azonnali segítségről, mert ezek az emberek már eleget szenvedtek" - szögezte le.