A statisztikánál maradva a Manchester az előző hat évben soha nem találkozott angol csapattal a BL-ben az egyenes kieséses rendszerben, csak a tavalyi döntőben, amikor a Chelseat győzte le büntetőkkel. Ezzel együtt eddig kétszer meccselt honfitársak ellen valamely európai kupában és mindkétszer továbbjutott, míg az Arsenal mindkét párharcát elveszítette hasonló körülmények közepette. A ManU eddig tíz elődöntőt vívott, ám csak háromszor jutott tovább (akkor el is vitte a trófeát), míg az „Ágyúsok" mérlege tökéletes: egyből egy továbbjutás.
A mérkőzés előtt természetesen mindkét edző az ellenfelet méltatta és az idegenben lőtt gól fontosságát hangsúlyozta. Sir Alex Ferguson szerint az 1-0-ás győzelem tökéletes eredmény lenne, míg Arsene Wenger egy érdekes teóriával állt elő (amire a Barcelona-Chelsea elődöntő tökéletesen rácáfolt): az otthon kezdő hazai csapat inkább törekszik az óvatosságra, a vendég pedig bátrabban próbálkozhat.
Ami a hiányzókat illeti, a ManU csak a már régóta maródi Hargreaves játékára nem számíthat, a túloldalon azonban „nagyobb a gond": Gallas, van Persie, Arsavin (nincs játékjoga, mert az ősszel a Szentpétervár színeiben már szerepelt a sorozatban) biztosan nem léphet pályára, Silvestre még kérdéses.
A történelemre visszatérve, mindenképp elevenítsünk fel két érdekességet. Egyrészt, a két csapat először 1894 október 13-án találkozott egymással, még az angol második vonalban. Másrészt pedig Ferguson és Wenger az európai futballelit két legrégebb óta hivatalban lévő edzője: a skót 23 éve, a francia „csak" 13 éve szolgálja jelenlegi munkaadóját.