Róma, az örök város - tantestületi zarándoklat

Augusztus 16-21. között római zarándoklaton vett részt a szatmárnémeti Hám János Iskolaközpont tantestülete. Szász Anikó, az iskola tanárának beszámolóját olvashatják:

Patch Ferenc SJ  atya, a Germanicum et Hungaricum Kollégium spirituálisa szerint napjainkban egyre nagyobb felelősség hárul a laikusokra, hétköznapi emberekre a hit megőrzésében, gyakorlásában. Amikor az augusztus 16-21. között megrendezett hatnapos zarándokutunk végéhez érve iskolánk spirituálisa, Miclos Claudiu SJ atya feltette a kérdést, melyek azok a pillanatok, amelyek a legnagyobb hatással voltak ránk, mikor éreztük leginkább Isten jelenlétét, nekem a Del Gesú templomban megélt percek jutottak eszembe, elsősorban a Ferenc atya által celebrált szentmise.

Közösségi zarándoklatunk sokszínűsége a Hám János Iskolaközpont munkaközösségének 48 fős csapata számára örökérvényű élményeket tartogatott. A Rómában töltött négy napban az ügyes szervezés eredményeként a legváltozatosabb tevékenységekre kerülhetett sor, a kötetlen programoknak köszönhetően pedig mindenkinek lehetősége nyílt egyénileg megtalálni azt, amit valójában keresett e zarándokút során.

A kereszténység és a kultúra központjait csodálva talán még magunk sem hittük, hogy a Szent Péter Bazilika kupolájából lepillantva az örök várost látjuk elterülni a lábaink alatt, s a Vatikáni Múzeum termein keresztül a Sixtusi kápolna felé haladva azon töprengtünk, milyen csodákat képes alkotni az ember, ha Isten vezérli művészetét.

Patch Ferenc SJ atya arra is felhívta a figyelmünket, hogy Rómát többféle megközelítésből szemlélhetjük: történelmi, művészettörténeti, vallási szempontból, vagy egyszerű turistaként. Ezért a történelmi korok szerelmeseit elbűvölték az ókori Róma romjai, a Colosseum vagy Traianus oszlopa, akik lelki békét kerestek, elcsendesedhettek a Del Gesú vagy a Szent Pál katedrális grandiózus falai között, s hódoltunk a művészeteknek a különböző múzeumok lélegzetelállító termeiben.

Zarándoklatunk egyik legfelemelőbb pillanata volt, amikor Európa számos más nemzetének képviselőivel együtt mi is imádkozhattuk a Szentatyával az Úr Angyalát a Castel Gandolfo udvarán, illetve a pápai áldásban is részesülhettünk. Az egész éves feszültség feloldására is volt módunk az olasz tenger partján vagy a Trastevere autentikusan mediterrán utcáin sétálgatva.

Mindezek mellett a spiri atya számára mégis az volt a legalapvetőbb törekvés, hogy az együtt eltöltött idő valóban közösségépítő jellegűvé váljon. Ezért a közös reggeli imák felhívták a figyelmünket arra, hogy a nap folyamán igyekezzünk Isten jelenlétét minél inkább tudatosítani, az esték a Magis kör és az Examen jegyében teltek, azaz kisebb csoportos megbeszélések formájában reflektáltunk a megélt lelki történésekre, imákra, az öröm és béke pillanataira, esetleges nehézségekre, majd a könnyed humor vette át a főszerepet. A közösségi esték egyre oldottabb és közvetlenebb hangulatban teltek, s a spiri atya sikerének tudható be az is, hogy akkor is kerestük egymás társaságát, amikor ezt már senki nem várta el tőlünk.

A közel huszonnégy órán át tartó utazást immár igazi közösségi hangulatban, zenével, humorral vészeltük át. Bízom abban, hogy Loyolai Szent Ignác szobáiból magunkkal hoztunk valamennyit az ignáci lelkiségből is, ami majd segítségünkre lesz a ránk váró tanévben, hogy mi is másokért élő emberek, pedagógusok legyünk.

Köszönjük a lehetőséget, a gondos szervezést, a lelki vezetést, vendéglátóinknak, a Russicum jezsuita atyáinak a szeretetteljes fogadtatást, és mindazok munkáját, akik által részünk lehetett e felejthetetlen élményekben. Ilyen módon feltöltődve vágunk neki az előttünk álló tanévnek, és izgatottan várjuk a következő közösségi zarándoklatot.