Romániában gyakran nem könnyű közérdekű információhoz jutni. Csütörtökön délután 15 óra előtt pár perccel például a vasútállomáson képtelenség volt bárkitől is megtudni valamit a reggel elkezdett épülettatarozásról. Az állomásfőnök nem tartózkodott a helyszínen, telefonszámát „természetesen" senki sem adhatja meg... Szintén „természetesen" senki sem mondhat egy szót sem a munkálatokról.
Ami biztos, hogy kedden hatalmas kamion parkolt le a falak mellé, munkások pedig elkezdték leszedni a cserepeket a tetőről. A kivitelező nagybányai cég munkavezetőjétől megtudtuk, hogy a teljes épületen lecserélik a tetőszerkezetet - mintegy háromezer lapméternyi felületre tesznek új cserepet.
„A tetőszerkezet statikai elemeivel nincsenek gondok, ám a cserepeket tartó lécek alaposan elkorhadtak az évek alatt. Ezért is fordulhatott elő, hogy az esővíz bejutott a padlásra", magyarázta a fiatalember. Az eső átáztatta a mennyezetet, ahonnan nagy mennyiségű vakolat hullott le, veszélyeztetve az utasok testi épségét, tesszük hozzá mi.
Az áldatlan állapotok oda vezettek, hogy a szatmárnémeti vasútállomás helyzete a román parlamentben is beszédtémává vált. Kereskényi Gábor képviselő augusztus végén interpellációban fordult Iulian-Ghiocel Matache szállításügyi miniszterhez, amelyben az állomásépület mihamarabbi restaurálását kéri.
A munkavezető „természetesen" nem árulhatta el a beruházás értékét. „Mi csak a tetőszerkezetet újítjuk fel. Hogy az épület egésze sorra kerül-e a közeljövőben, azt nem tudhatom", mondta.
Az állomáson sétálva percek alatt többet tudhatunk meg az épület múltjáról, mint annak közeljövőjéről. Az emléktáblákról kiderül, hogy a szatmárnémeti vasútállomást az Osztrák-Magyar Monarcia idején, 1871. szeptember 25-én avatták fel. Maga az épület valamivel később, 1899-ben készült el a mohácsi születésű Pfaff Ferenc (a monarchia területén számos vasútállomás tervezője) tervei alapján. Ez az évszám, 1899 szerepel a peron díszes vasoszlopain is, valamint az azokat gyártó cég neve: Schlick RT. Budapest.
Oszlopok, stukkók, homlokzat - talán egyszer még régi pompájukban tündökölnek majd...