Becsületes megtaláló. Rajz Ödön szintársulatunk közszeretetben álló tagja, egy két fedelü ezűst órát csinos lánczczal talált az utczán s be szolgáltatta azt a főkapitányi hivatalhoz, a hol igazolt tulajdonosa átveheti.
Számos panasz érkezik hozzánk arról, hogy mennyire el van terjedve városunkban a mübor-gyártás. Az ember kereskedésekben s vendéglőkben alig kaphat egy kis valódi bort. Felkérjük városunk erélyes főkapitányát, vegye kezébe az ügyet s szoritsa reá a bor ellenörző bizottságot kötelessége teljesitésére.
Tolvajságon érték Zelikovics Tóni n. peleskei napszámost. Pálinkázás közben Gergely Sándor hacsályi lakos zsebéből kicsent ügyesen 10 frtot. Gergely szerencsére hamar észre vette a hiányt, azonnal elfogatta az enyves kezü pajtást, a kinél a 10 frtot meg is találták s most az ügy a járásbíróságon folytatódik.
Muszkát lopott Tóth András egri lakos Morgenthal Mihály üzletéből. De nem eleven muszkát, hanem muszka halat és pedig 80 drbot, hogy azokkal pálinka okozta kaczenjammenjét meggyógyitsa. A szemfűles személyzet azonban észrevette az egész múszka sereg eltünését s Tothot átadta a rendőrségnek.
Belőttek a hegyi kapitány dolgozó szobájának ablakán f. hó 4-én este 8 és 9 óra között. A lövés azonban szerencsére nem talált. Az író-asztalánál dolgozó kapitány feje fölött repültek el a srétek s bele furódtak a szoba padlásába. 7 srét azonban visszapattant a kemény tölgy gerendáról s ezeket a kapitány behozta a polgármesterhez a hegyi erkölcsök és állapotok illusztrálására.
Hány ragályos betegülési eset fordult elő 1898. évben városunkban? Volt 430 ragályos betegülési eset, melyből kanyaró 311, torokgyik 17, vérhas 3, bárányhimló 9, gyermekágyi láz 1, járványos agy-gerincz, agyhártyalobb 1, trachoma 7, difteritisz 21, hökhurut 11, tifusz 13, vörheny 20, szamárhurut 16 eset. Meghalt kanyaróban 16, vérhasban 1, szamárhurutban 2, difteritiszben 8, hökhurutban 1, tifuszban 4, vörhenyben 5 egyén. Az 1897. évben 117 betegülési eset volt, melyből 26 halálos kimenetelü volt, tehát 1898. évben daczára annak, hogy oly sok betegülési eset volt a halálozási szám mégis csekélyebb.
(Szatmár-Németi társadalmi és szépirodalmi hetilap, Szatmár, 1898 január 10.)