Putyin, a régi-új orosz államfő
A moszkvai Kremlben hétfőn beiktatták hivatalába Vlagyimir Putyin államfőt, a március 4-i elnökválasztások győztesét. Ezzel megkezdődött Putyin harmadik, ezúttal hatéves elnöki megbízatása. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja:
1952. október 7-én született Leningrádban, 1975-ben szerzett jogi diplomát a Néva parti város egyetemén. Az állambiztonsági szolgálathoz, a KGB-hez került, előbb a titkárságon, majd az elhárító részlegnél, később a külföldi hírszerzésnél teljesített szolgálatot. 1985-től az NDK-ban Drezdában dolgozott, s 1990-ben alezredesi rangban tért haza.
A leningrádi egyetem rektorának nemzetközi tanácsadója lett, majd 1991-ben korábbi jogprofesszora, a városi tanács elnöke, a liberális Anatolij Szobcsak mellett kapott tanácsadói állást. 1991 júniusától a Szentpétervárrá visszakeresztelt város polgármesteri hivatalában a nemzetközi osztály vezetője, 1994-től a városi önkormányzat elnökhelyettese volt. 1991-ig megmaradt a KGB alkalmazásában. A "céggel" az 1991. augusztusi moszkvai puccskísérlet miatt szakított, mivel - ahogy megírta - ha nem teljesíti a puccsistákhoz csatlakozott főnökei parancsait, akkor az esküjével, ha teljesíti, akkor a lelkiismeretével került volna szembe.
Amikor 1996-ban Szobcsak vereséget szenvedett a helyhatósági választásokon, Putyin egy másik liberális politikus, Anatolij Csubajsz miniszterelnök-helyettes hívására Moszkvába ment. Borisz Jelcin államfő környezetében karrierje rakétasebességgel ívelt felfelé. A fiatal reformerekből álló "szentpétervári lobbi" tagjaként részt vett az elnöki teendők koordinálásában. Jelcin 1998 júliusában kinevezte a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) igazgatójává, októbertől állandó tagja volt az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsának, 1999 márciusában pedig ő lett a Biztonsági Tanács titkára.
Szergej Sztyepasin kormányfő menesztése után, 1999. augusztus 16-án az Állami Duma - az államfő ajánlására - Putyint választotta meg miniszterelnöknek. Jelcin már ekkor örököseként emlegette pártfogoltját, s ígéretét beváltotta: amikor 1999. december 31-én lemondott államfői tisztségéről, Putyint bízta meg ügyvezetőként az elnöki teendők ellátásával. A 2000. március 26-i elnökválasztáson Putyin biztos befutó volt, abszolút többséggel, a szavazatok 52,94 százalékával lett államfő, több mint 23 százalékot "vert" a második helyezett kommunista Zjuganovra. Négy év múlva, 2004. március 14-én Putyin még rá is erősített korábbi sikerére: magabiztosan, nagy fölénnyel, a voksok 71,31 százalékával lett újból Oroszország államfője.
A korábban "szürke eminenciásként" elkönyvelt politikus - hívei szerint - szerénységével, emberközelségével, megbízhatóságával nyerte el az oroszországi polgárok nagy többségének bizalmát, annak ellenére, hogy sokan vitatták az első miniszterelnöksége, majd államfősége idején kibontakozott második csecsenföldi hadjárat jogosságát. 1999 decemberében az Eho Moszkvi rádió közvélemény-kutatása alapján ő lett Oroszországban az Év embere, s a későbbi felmérések szerint is ő számított hazája legnépszerűbb politikusának. Mint az ilyen emberekből általában, Putyinból is árucikk lett: páratlan népszerűségnek örvendtek azok a plüssnyulak, amelyek őt dicsőítő dalt énekeltek, a cukrászok csokoládéba öntötték figuráját, a szőnyegesek szőnyegeikbe szőtték portréját, míg mások a bőrükbe tetováltatták azt, egy uráli gyár sorozatban termelte a Putyin-mellszobrokat, s Putyin-arcmással ékesített társasjáték is forgalomba került.
Államfőként Putyin azon volt, hogy véget vessen a posztszovjet korszak Oroszországán eluralkodott káosznak, elnöksége idején hosszú felvirágzást élt meg az ország a kőolajár emelkedésének köszönhetően is. Támogatói szerint rendet teremtett és sok ember életkörülményein javított, bírálói a demokrácia visszafejlesztésével és a posztszovjet korszakban tapasztalt szabadság korlátozásával vádolták, valamint azzal, hogy nem tett eleget a korrupció felszámolására.
2008-ban az alkotmány értelmében Putyin már nem pályázhatott sorban harmadik alkalommal is az elnöki tisztségre, ezért korábbi szentpétervári munkatársát, Dmitrij Medvegyevet jelölte maga helyett. Medvegyev beiktatásának másnapján, 2008. május 8-án ő lett a kormányfő, majd átvette a Kreml politikai bázisát képező Egységes Oroszország párt vezetését is. Hivatalosan ugyan a második embernek számított, valójában az elmúlt négy évben is ő mozgatta a szálakat az orosz politika boszorkánykonyhájában. Népszerűségét máig megőrizte, bár annak mértéke kétségtelenül csökkent. Közrejátszik ebben, hogy az ő számlájára írják sokan a demokrácia korlátozását Oroszországban (a putyini "irányított demokráciát"), s nem utolsósorban a tavaly decemberi parlamenti választások során tapasztalt visszaéléseket.
A 2012. március 4-én tartott elnökválasztáson elsöprő győzelmet aratott, a szavazatok csaknem 64 százalékát tudhatta magáénak. Ha az immár hat évre kibővített elnöki periódus után 2018-ban újraválasztják, akár egészen 2024-ig ő lehet az államfő, pedig már most is ezrek tüntetnek a nagyvárosokban a Putyin nélküli Oroszországért. Putyin bejelentette, hogy elnöki beiktatása után lemond a hatalmon lévő Egységes Oroszország (JeR) párt elnöki posztjáról, s azt Dmitrij Medvegyev távozó államfőnek adja át.
