És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. (ApCsel 2, 2-4)
Régen egy dohányárudában történt a következő eset. Reggel, pontosan 08:15-kor nyílik az ajtó és egy aktatáskás, idősebb férfi lép be rajta. Elővesz a zsebéből egy csomag cigarettát, egyet a szájába tesz, odalép a falon égő gázlánghoz és rágyújt. Utána, mint aki szépen elintézte, amiért jött, eltávozik. A következő napon újra pontosan 08:15-kor ugyanaz az ember, ugyanazzal az aktatáskával ugyanolyan módon tüzet vesz a gázlángból és távozik. A harmadik napon ismét megjelent, és így tovább a negyedik és az ötödik napon is, míg egyszer aztán a trafikos megsokallta és megkérdezte tőle, hogy mit óhajt. Mire az aktatáskás teljes nyugalommal kijelentette: „Köszönöm semmit, csak egy kis tüzet...".
Nem tudom, hogyan folytatódott azután a történet, de rögtön az jutott az eszembe, hogy ilyen „kuncsaftjai" az egyháznak is vannak! A keresztyének között is vannak olyanok, akik csak azért mennek a templomba, hogy egy kis lángocskát vigyenek magukkal, csak egy kis tüzet akarnak, semmi mást... Karácsonykor elmennek egy kis melegségre, szilveszter este egy kis romantikáért, Nagypénteken egy kis áhítatos hangulatért, Húsvétkor egy kis optimizmusért. Ennyi az egész, amit igényelnek, amit magukkal visznek!
Isten ennél sokkal többet akar adni. Jézus, az egyház nagy tulajdonosa, a templomok gazdája, ennél sokkal-sokkal többet kínál - mégcsak nem is megvételre, hanem ingyen! Isten nem ebből-abból a javaiból akar egy kicsit, egy szippantásnyit adni, hanem Ő önmagát akarja adni.
Az emberi természet a végletekig átalakítható, és sok mindenre képes: képes arra, hogy megjavítsa önmagát, jóvátegyen bizonyos dolgokat, amiket elrontott. Erős akarattal sok mindent elérhet, le tud szokni szenvedélyekről, le tud gyűrni magában indulatokat, de egyre nem képes: nem tudja magát újjá szülni. Csak Isten, aki teremtett minket, képes minket újjá teremteni.
És éppen ez a pünkösd csodája! Akik betelnek Szent Lélekkel, azok kezdenek más nyelven szólni, más indulattal, érzéssel, cselekedettel, lelkülettel élni és járni az emberek között! Mégpedig a Jézus indulatával, Jézus lelkületével, Jézus cselekedeteivel!
Mert a pünkösd azt jelenti, hogy Jézus jön feléd lélekben, láthatatlan, de valóságos szellemi kisugárzásban, és egyesül veled! És akkor hatalmába kerít valami olyan erő, ami nem belőlünk való: Jézus élete árad belénk!
A Szent Lélek az egyetlen hatalom a világon, Aki képes egy embert belülről átformálni, újjászülni. És nézzétek, Isten azon az első pünkösdön rálehelte az Ő Lelkét a Földre. Most is itt leng körülöttünk, titokzatosan, mint a szél, és arra vár, hogy alkalmat adjunk neki arra, hogy belénk hatolhasson. Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy kérjük! Ámen.
R.E. slp.
