Elsődleges tünetek: rossz közérzet, nyugtalanság, szorongás, félelemérzet, idegesség, a figyelem lankadása, esetleg nagy tettvágy, lehangoltság stb.
Másodlagos tünetek: fejfájás, étvágytalanság, hányinger, felfokozott étvágy vagy falánkság, aluszékonyság vagy álmatlanság, a mell érzékenysége, székrekedés stb.
A szomatikus tünetek legtöbbjét a test víztartalmának gyarapodásával hozzák összefüggésbe. Nem véletlen, hogy a menstruációt megelőző időszakban a nők testsúlya 3-5%-kal emelkedik olyannyira, hogy a súlygyarapodás a 1,5 kg-ot is meghaladhatja. Ebben az időszakban a mellek érzékenyebbek lesznek és megduzzadnak, a szeméremtest pedig ödémássá válik, ami éppen a test víztartalmának gyarapodására vezethető vissza. A PMS kialakulása nem teljesen tisztázott, az orvosok többsége a viszonylag nagy ösztrogén-túlsúllyal magyarázza. Más feltevés szerint a PMS szindróma a szervezet kálium- és vízkészletének emelkedésével magyarázható. Tény az, hogy a kérdés jóval összetettebb, mint gondolnánk.
A PMS sok esetben olyan drasztikus pszichés változásokhoz vezet, melynek párkapcsolati vagy éppen munkahelyi nézeteltéréseket okoznak. Végeredményben elmondhatjuk, hogy a tünetek enyhítését követően, a premenstruális szindróma kezelési lehetőségei egyénre szabottak kell legyenek. Szükség esetén gesztogén adagolását, nyugtatók használatát valamint pszichoterápia alkalmazását igényli.
