Pokolgép robbant a PMN-en - a közönség pedig tombolt
A Partiumi Magyar Napokról 16 év távlatából írni nem egyszerű. Közel 2 évtizeddel ezelőtt elindult valami Szatmárnémetiben, ami már egy 8 napos rendezvénnyé nőtte ki magát, ahol kicsi és nagy, öreg és fiatal egyaránt talál magának szórakoztató programot, közérdekű beszélgetést, vagy akár olyan koncertet, ahol igazán ki lehet ereszteni azt a bizonyos fáradt gőzt.
A 16. Partiumi Magyar Napok idei hétvégéje igazán jól rajtolt szombaton. Már a reggeli órákban megtelt élettel a Kossuth-kert: először még csak az árusok és a szervezők ügyködtek és pakolásztak a fák alatt, aztán őket követték a főzőverseny résztvevői, akik már kora reggel a bográcsok és üstök körül serénykedtek, a kert egy másik szegletében pedig a mezőpetri és a bogdándi asszonyok dagasztották a tésztát, érkeztek a magyarországi turisztikai programok és helyek képviselői, lassan-lassan illatok és hangok töltötték meg a Kossuth-kertet. Ilyenkor jó egy pillanatra megállni és csak figyelni, ez az a pillanat ugyanis, amikor életre kel, amikor felébred a kert és a Partiumi Magyar Napok. Ha elég figyelmes valaki, meghallhatja a bogdándiak énekét, miközben dagasztják a béles tésztáját, vagy a vadászok sátra előtt elsétálva a különböző vadászanekdoták világába csöppenhet bele. Ez az a pillanat, amikor felcsendül a City rádió vagy amikor a frissen főtt kávé illata keveredik a vattacukoréval.
Ahogy az idő múlik, úgy lesznek egyre többen. Először a kisgyerekes szülők érkeznek, hiszen délelőtt várja már a gyerkőcöket a bábszínház és a rengeteg gyerekprogram. Természetesen nem lehet korgó gyerekpocakkal bábokat nézni vagy ugrálni a trambulinban, ezért jó előtte megállni egy lekváros strudlira vagy egy limonádéra. A programok végeztével pedig van, aki a népi játszótér rég letűnt korokat időző világába, van aki az ország és Magyarország különböző szegleteiből érkező árusok sokaságába veti bele magát, vagy csak egyszerűen leül egy kürtős kalácsot elmajszolni és nézni a forgatagot. Mert nyüzsgésből ilyenkor már nincs hiány.
Délutánra már csordulásig telt a Kossuth-kert, aki tehette, kijött egyet fröccsözni választott képviselőivel, vagy csak az esti koncertek előtt találkozni a barátaival, ismerőseivel. Zajlott az élet a borutcában, a színpadon néptáncosok ropták, majd este, mire a béles is elfogyott, megérkeztek az igazi rockerek. A Pokolgép koncertjét a fákról is hallgatták, az öreg rocker pedig nem vén rocker, sírt a gitár, pörgött a dob, a frontember Tóth Attila pedig beleadott apait-anyait. Felcsendültek a régi nagy slágerek, Itt és most, Ítélet helyett, A háború gyermeke...tinédzser korunk nagy slágerei. Most pedig a Kossuth-kertben énekelhettük teli torokból, hogy hol van a szó. A szó pedig megtalált mindenkit, öreget és fiatalt, a tömeg pedig egy emberként éltette a Pokolgépet.
Pár percnyi lélegzetvétel után pedig egy más stílus, egy másik kor és egy másik legenda emléke lépett a színpadra az Ed Philips and the Memhis Patrol zenekar képében, akik az 50-es évek Amerikáját és Elvis Presley szellemét hozták magukkal. A zenekar tagjainak keze alatt szinte lángolt a nagybőgő és a gitár, Ed Philips pedig Elvist meghazudtoló módon énekelte szívből a legnagyobb rockabilly slágereket. Ők azok, akik nagyon tudnak, ha rockabillyről van szó. A közönség pedig hálás is volt ezért, volt táncolás a domb tetején, visszataps és rajongás, ahogyan az illik.
Majd lassan kihunytak a színpad fényei, elcsendesedett a Kossuth-kert, csak egy-két bogrács mellett folytatódott a borozgatós sztorizgatás késő éjszakáig. Mert mesélni, barátokkal beszélgetni a legjobb alkalom a Partiumi Magyar Napok. Ahol nincsenek kötöttségek, estére már feloldódnak a kedélyek és előkerülnek a régi emlékek, az évekkel ezelőtti Partiumi Magyar Napok emlékei, melyekről sokan már saját gyerekeiknek mesélnek...hogy emlékszem fiam, ezelőtt 16 évvel...valami nagy dolog vette kezdetét, ami mára Szatmár egyik legjelentősebb rendezvényévé nőtte ki magát, s melyre egyszer majd te is büszke leszel, ahogyan mi azok vagyunk rá.
