Példátlan kihívás a bányászok mentése
Példátlan kihívásnak nevezték bányabiztonsági szakértők a 700 méteres mélységben rekedt chilei bányászok kimentését célzó erőfeszítéseket.
A mentési akció - amely hivatalosan a hét elején vette kezdetét - hónapokat vehet igénybe, a becslések szerint 3-4 hónapig tartó alagútfúrást pedig egy három órás, szívszorító utazás követheti, amelynek során a 33 bányászt egy cső alakú fémketrecben egyenként hozzák majd a felszínre.
Az augusztus 5-én az Atacama-sivatagban lévő San José-i réz- és aranybányában, 700 méteres mélységben rekedt bányászok kimentésével kapcsolatban az idézett szakértők úgy vélekedtek: amennyiben minden forgatókönyv szerint történik, és az erőfeszítéseket siker koronázza, az szinte az érintettek újjászületését jelenti majd.
Egy új-zélandi bányabiztonsági vállalat, a veszélyes kínai bányák biztonságának javításában közreműködő KiaOra cég igazgatója az AP amerikai hírügynökségnek nyilatkozva úgy vélte: minden mentési akció a maga nemében kihívásnak számít, a mostani azonban egyedülálló.
A mentésben résztvevőknek először egy 31 tonnás fúróval egy úgynevezett kísérleti alagutat kell fúrniuk az Atacama-sivatagban 700 méteres mélységig, ahol a bányászok tartózkodnak. Ezt követi az alagút kiszélesítése egy jóval nehezebb fúróval a tervezett 66 centiméterre, miközben ügyelni kell arra, hogy a fúró nehogy elakadjon, ahogy közeledik a célhoz. Végezetül következhet a bányászok egyenként történő felszínre hozása egy erre a célra épített, fémből készült ketrecben, ami minden esetben három órát vesz igénybe. Ez azt jelenti, hogy egyedül a felszínre hozatal négy nap, ha semmilyen probléma nem merül fel.
Egy kanadai bányamentési menedzser szerint ilyen méretű mentési akcióra korábban nem került sor. Alex Gryska ugyanakkor meggyőződésének adott hangot, hogy a mentést végző, állami tulajdonban lévő Codelco chilei vállalat - amely nagy tapasztalatokkal rendelkezik a bányászat minden területén - sikerrel végzi majd a fúrást. Az idézett menedzser ugyanakkor aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a munkálatok túl hosszú ideig - a jelzett három-négy hónapig - tartanak majd, továbbá aggodalommal szólt arról is, hogy a bányászoknak kulcsszerepet kell betölteniük saját mentésükben.
A mentést végző chilei illetékesek utaltak arra, hogy a bányászoknak mintegy 3000 tonna lezúduló kőtömeget kell eltávolítaniuk. Mindez őket közvetlenül nem fenyegeti, mert az a helyiség, ahol tartózkodnak, a tervezett alagúttól elegendő távolságra van, a feljutáshoz azonban elengedhetetlen a kőtömeg eltávolítása. Ebből a szempontból döntő lehet a bányászok mentális állapota.
Mindezzel összefüggésben figyelmet érdemel, hogy a chilei egészségügyi miniszter, Jaime Manalich azt nyilatkozta, hogy a 33 bányász közül legkevesebb 5 esetében a depresszió jeleit észlelték. Hangulatuk azonban javult annak nyomán, hogy ivóvizet, élelmet és különleges ruházatot juttattak le számukra, továbbá lehetővé vált a kommunikáció szeretteikkel.
Chilei hivatalos személyiségek az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA illetékeseivel is konzultáltak, akiktől mindenekelőtt táplálkozási, illetve viselkedési tanácsokat kértek. Az egyik amerikai szakértő, aki a bányászokat bemutató videofelvételeket is tanulmányozta, aggodalmának adott hangot többségük testsúly-csökkenése miatt. Fontosnak nevezte a megfelelő kalóriabevitelt, továbbá a szükséges alvás mennyiségét, valamint annak biztosítását, hogy a reményvesztettség ne legyen úrrá rajtuk. Ehhez pedig a külvilággal való, az eddiginél is élénkebb kapcsolattartásra van szükség - vélte az amerikai szakértő, utalva a többi között annak lehetőségére, hogy a bányászok olyan űrhajósokkal is beszélgethessenek, akik hosszabb időt töltöttek elszigeteltségben.
Ha a bányászok egészségesek maradnak a meglehetősen hosszú mentés ideje alatt, és az alagút fúrása a terveknek megfelelően halad, jön majd az utolsó megpróbáltatás. Ennek során egy cső alakú fémketrecben egyenként és meglehetősen lassan - mintegy három órán keresztül - hozzák majd a felszínre őket. Szakértők emlékeztettek arra, hogy ilyen jellegű technikát 2002-ben alkalmaztak egy elárasztott pennsylvaniai bányában, akkor azonban kilenc amerikai bányászt "mindössze" 73 méteres mélységből hoztak a felszínre.
