Pataki: Ez a föld a mi földünk is!
Az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének negyedszázados születésnapján vehette át a Fodor István Emlékdíjat kollégánk, a Szatmár.ro főszerkesztője, Czinzel László. Az ünnepséggel egybekötött MKT-n a tagság megszavazta Kelemen Hunor támogatását is.
Ez, mármint az MKT volt a szombat délutáni esemény rövidebbik része. Pataki Csaba megyei elnök közreműködésével a tagság két kérdésben szavazott. Egyrészt megszavazta, hogy támogatja Kelemen Hunor jelölését egy újabb elnöki mandátum megszerzése érdekében, illetve elfogadta a listát, amely azok neveit tartalmazza, akik képviselik a Szatmár megyei szervezetet az áprilisi kongresszuson. Mivel a szavazás színes papírlapokkal történt, mondhatjuk, hogy a tagság „egyszínűleg" hagyta jóvá mindkét indítványt.
A születésnapi rendezvény szintén Pataki Csaba javaslatára egy perces néma gyászszünettel kezdődött, a tagság így emlékezett meg azokra, „akik valaha sokat tettek a szervezetért, ám már nem lehetnek közöttünk". Ezt követően felelevenítette azokat a napokat, amikor 1989 december 25-én a színházban megszületett az RMDSZ megyei szervezete, majd felolvasta a szövetség másnap Bukarestben megfogalmazott kiáltványát.
Pataki szerint az RMDSZ-től azt várják az emberek, hogy a dicső elődök értékrendjét képviselje. A szövetséget a Bibliából is ismert elvetett maghoz hasonlította, amelyből egy erős fa nőtt ki 25 év alatt. „Ez a föld a mi földünk is! Senki elől nem szívjuk el az oxigént, nem vesszük el a napfényt. De azt mindenkinek meg kell értenie, hogy minket nem lehet átültetni! Mi ragaszkodunk ehhez a földhöz!", jelentette ki.
Az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke szerint Szatmár megye kapocs az anyaország és Belső-Erdély, valamint Románia többi része között, ám az elmúlt 25 éve alatt kapott hideget is, meleget is mindkét irányból: Budapest és Bukarest irányából is. „Ilyen körülmények között nem mindig volt könnyű dolgozni. Az elért eredmények azonban megkérdőjelezhetetlenek és hasonló megvalósításokhoz kívánok erőt mindenkinek a következő 25 évre is", zárta beszédét Pataki. Kelemen Hunor szövetségi elnök szerint az 1989-es rendszerváltás a magyarság számára maga az újjászületés volt. Ezt követően soha nem adta fel álmait és értékrendjét. Szerinte az RMDSZ „szövetség volt, szövetség most és mindig is szövetség lesz, amelynek az elmúlt 25 évben nincs mit szégyellnie". Elismerte ugyanakkor, hogy az elmúlt negyedszáz év alatt az RMDSZ kissé megkopott, a következő nagy feladat ezért az emberek bizalmának visszanyerése lesz.
A szövetségi elnök külön kiemelte a svábokkal való együttműködés fontosságát, Ressler Stefan, a Német Demokrata Fórum megyei szervezetének alelnöke pedig biztosította őt: számukra továbbra is az RMDSZ lesz az első számú stratégiai partner.
A Szatmár megyei RMDSZ eddigi hét elnökének nevében Ilyés Gyula köszöntötte a jelenlévőket. Emlékeztetett arra, hogy az 1989 decemberi események forgatagában a nagyobb magyar közösségekben spontán indult el a szervezkedés. „Egyként gondolkodtunk és szervezkedtünk Erdély-szerte. Az RMDSZ ezen helyi szervezetek szövetségeként jött létre, ezért szövetség a mai napig". Szatmárnémeti korábbi polgármestere múltidézésében elmagyarázta, hogy előbb a kulturális élet, majd helyi szervezetek, aztán az önkormányzati munka erősödött meg. „2012-ben aztán kiderült, nem csak mi tudunk összefogni, mások is össze tudnak fogni ellenünk".
Az ünnepi beszédek után következett a délután érzelmi csúcspontja, a Fodor István Emlékdíj átadása. A sajnos túlságosan is korán eltávozott egykori kollégánkról elnevezett díjat ezúttal két olyan újságíró kapta, akik nagyon is jól ismerték Fodor Istvánt, hisz éveket dolgoztak vele együtt: a Szatmár.ro főszerkesztője, Czinzel László és a Szatmári Friss Újság munkatársa, Romász János. A díjat Nagy Szabolcs, a Szatmár megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, Pataki Csaba és Fodor Lajos nyugalmazott lelkész, Fodor István édesapja adta át. A Krónika és az egykori Szatmár Magyar Hírlap korábbi sportszerkesztője, a szatmári magyar kollégák között "Jani bátyjaként" emlegetett Romász János a könnyeivel küszködve vette át a néhai jó barátjáról elnevezett díjat - megható pillanat volt ez barátságról, kollegialitásról, emberségről.
