Palya Bea: azt éneklem, ami én vagyok

Június 24-én, vasárnap este Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs lépett fel Szatmárnémetiben, a megye napja alkalmából szervezett rendezvénysorozat keretében. A koncert után az Északi Színház gyűléstermében beszélgethettünk az előadóművészekkel. Kérdéseinkre főként a makói születésű népdalénekesnő, Palya Bea válaszolt - olykor többes számban-, aki első alkalommal járt itt Szatmárnémetiben, de minden bizonnyal nem utoljára. Bea imád utazni, lételeme a turnékkal járó jövés-menés, s a folyamatos fellépések mellett ír is, hiszen dalainak nagy részét is ő maga szerzi. De lássuk, miként vélekedik az énekesnő hivatásáról, a népzenéről, az utazásról, a nőkről, az életről...

Póti Orsolya: Hogy éreztétek magatokat nálunk, Szatmárnémetiben?

Palya Bea: Nagyon jól, nagyon megható volt, hogy ilyen nagy tömeg összegyűlt, és nem egy-ketten énekelték kívülről az énekeket, és csillogó szemekkel hallgatták azokat. Nagyon szép volt, amint láttuk a ragyogó arcokon túl a lemenő napot egy szecessziós épület mögött. A lemenő napba bele énekelni az egy nagyon jó energia, jó távolságot és szélességet ad a zenélésnek.

Póti Orsolya: Honnan érkeznek, hol keletkeznek azok az egyedi, különleges csengésű, mégis ismerős és fülbemászó dalok, amelyeket tőletek hallhatunk?

Palya Bea: Úgy érzem, hogy a lélek belső útvesztőin, belső sétáin leginkább. Tény, hogy mindkettőnkre igaz az, hogy a népzene felől indultunk, hogy a népzenén keresztül tanultuk magát a zenét. A népzenében addig nem nyitják az emberek énekre a szájukat, amíg nincs miért, amíg nincs mit elmesélni. Meghalt, elhagyta, szeretlek, elhagyott, örülök, megszületett, megházasodik... tehát valami oka mindig volt annak, hogy elkezdje a dalát. Szóval úgy értem, hogy a léleknek a mondandóját a dalok hordozták. És ez olyan érdekes, mivel én így tanultam zenélni; előbb volt az üzenet, az, amit a közönségnek a tudtára akarok adni, és ezt hordozta egy zenei nyelv, nem fordítva. Tehát én nem a zene grammatikáját tanultam meg előbb, hanem, mint egy kisgyerek, akinek a bőre alá bement a népdal, és ezt, mint egy anyanyelvet elkezdtem szétszedni, szavakra, betűkre, azaz építőelemeire. Megnéztem mi áll ezekből közelebb hozzám, majd új mondatokat kerestem, ugyanis egy idő után nem elégített ki az, hogy szántok, vetek, aratok, mert én nem szántottam, vetettem, arattam. Igaz ugyan, hogy mindketten, Dongóval mi falusi gyerekek vagyunk, és én még szántottam vetettem is, de egy ideje jövök-megyek turnébuszban, telefonálok, dalt írok - tehát egészen más idők, és valahogy ennek a leképezését keresem a dalírásban. Ezáltal azt éneklem, ami én vagyok. Ennek a tartalomnak tökéletesen alkalmas a hordozására az a zenei nyelv, amit közösen használunk, személyes népzene vagy bárhogy hívhatjuk, tehát népzenei alapokon túl rengeteg improvizáció van benne, de rengeteg a saját zeneiségünkből hozzátett dolog is.

Póti Orsolya: Hogy éled meg ezt a jövés-menést, az utazásokat, azt, hogy egyszer egyik, majd hirtelen egy másik városban találod magad?

Palya Bea: Én úgy érzem, hogy ez nekem eredendő természetem, cigány vér is folyik bennem, és lehet, hogy emiatt, vagy egyszerűen csak ezt szoktam meg, hiszen hat éves voltam, amikor bekerültem a falu néptánccsoportjába, és ha ment a busz, ha indult a motor...brrr..., akkor én már jól voltam. Igaz otthon is rengeteg történés volt, az utca végén nőttem föl, a falusi élet az színes, de azért milyen kíváncsi egy gyerek, hát világot akar látni. Legalábbis én iszonyúan kíváncsi voltam és vagyok, így ez a jövés-menés nekem az alaptermészetem, és el sem tudnám képzelni, hogy ne így éljek, és igazából az utazást találom a mai emberiség mentőövének. De tényleg az... Mi ugye egy háromtagú családban élünk, pici babám van, aki nyolc hónapos, és tényleg észreveszem a férjemen is, a kapcsolatban a megújulás - vagy egy időszakasznak a lezárása, vagy egy újnak az elkezdődése - az az utazás, akárcsak ha kimegyünk Kisorosziba a szigetcsúcsra, akár, ha elrepülünk a Föld túlsó oldalára. Olyan ez, mint egy nézőpontváltás, addig az utca egyik oldaláról valahol látod az épületen a fényeket, és átmész az utca másik oldalára és jééé... egészen más megvilágításba kerül a homlokzat. Ugyanilyen az utazás a léleknek, hogy más fényben tűnnek fel a dolgok, hullik a férgese, kiesik, ami nem fontos, és marad, ami fontos.

Póti Orsolya: Gyerekként kitől tanultad meg a népdalokat? Volt-e valaki a családban, aki a zenei pályára irányított?

Palya Bea: Nagyon szerették az anyuék a zenét, az említett cigány vér az az én Sztáncs Lázár nagyapám, aki bőgőzött és gyönyörűen énekelt. Egyetlen töredékes felvétel megmaradt tőle 68-69-ből, azzal én duózok - tulajdonképpen a nagyapámmal egy duót föléneklek. Mondta is mindig rólam: meglátjátok, ott fog ez énekelni a tévébe... hát igaza lett. Az anyuék is szerettek énekelni, de úgy érzem, hogy az ő zene iránti vágyukat én be tudtam valamennyire teljesíteni, mert sok minden olyat éneklek el, ami az ő szívükön is van.

Póti Orsolya: A zenei repertoárotok igen sokszínű. Mennyire van leszögezve az, hogy hány dalt és pontosan milyen dalt visztek el a koncertekre?

Palya Bea: Megörültünk, hogy itt Szatmárnémetiben igazából mindenféle - cigány, román és magyar - közönség talált a zenékben magának való darabot, és amikor megláttuk ezt a mulató sokszínű sereget, akkor elővettünk román dallamokat is, ami egyébként egy improvizáció volt. Egyébként a koncertek előtt gyakran zenélünk az autóban is, végigbeszélünk egy csomó új dalt, énekelgetünk dallamokat, és most pont van egy ilyen korszak, hogy új dallamokat is felveszünk a repertoárba. Ugyanakkor szerintem nekem és Dongónak nagyon könnyű együtt zenélni. Van valami, ami az attitűdben közös, én elkezdek egy témát, ő valószínűleg ismerni fogja, vagy ha nem, akkor is elkezd zenélni, és ez szerintem olyan nagy dolog. Egyébként a népzene is improvizatív, vannak hangszeres táncdallamok, de kétszer ugyanúgy szinte sose játsszák el. Tulajdonképpen ez is variációkban él, és ez által mi is variálódunk, ez a zenénkben is ilyen. Ez leginkább bátorság és biztonság, amit mi együtt és külön-külön is megteremtettünk így a zenéléssel kapcsolatosan. Én tudom, hogy bármit elkezdek, és ha Dongó nem ismeri, úgyis elkap, tudom, hogy elindulhatunk üresből, és bármi történik, az csak jó lehet... Ez egy nagyon nagy dolog nekem.

A repertoáromnak egy másik része ugye a saját dalok, az abszolút arról a női, arról az emberi változásról, vagy fejlődésről, útról szól, amit egy élet alatt be tudok járni, és én mindig magamra reflektálok, hiszen ebből tud dal születni. Egyébként most rakok össze egy olyan anyagot, ami pedig arra reflektál, hogy szültem egy babát, anya lettem és hogy utána mi van.

A tavalyi albumom, az Ezeregy szefárd éjszaka egy óvatos vezetgetés volt e felé a szakasz felé. Az tele van esküvői dalokkal, altatókkal, a női lélek olyan rítusaival, amelyek ma is érvényesek. Olyan titkos, ki nem mondott információ van rajta, amely minden nőben ott van. Én ezt megéltem, ugyanis a fogantatás után nem sokkal Mexikóban voltam, és ugyanakkor ott volt egy csomó nő a világ minden tájáról, akik anélkül, hogy kértem volna, elmondták történetüket. Eléggé nehezen viseltem a terhesség első szakaszát, és nem kellett a segítséget kérni, mert egy nő egy nőt azonnal támogat, odajön, öleli és segíti... És én ezt a segítséget olyan mértékben kaptam meg mindenféle színű, szagú, nemzetiségű, korú, gondolkodású embertől, nőtől, hogy azt éreztem, hogy azzal, hogy szülök, egyszerűen minden nőhöz kapcsolódom. Ezt azóta is érzem, éppen ezért nekem nagyon fontosak a női barátságaim, és igazból lehetne még több, ha beleférne az életembe - például erről is fogok egy dalt írni. Úgy gondolom, hogy úgy ahogy két nő tud beszélgetni, úgy a férfiakkal nem tudunk kapcsolatban lenni, persze imádom őket, de amit két nő tud egymásnak adni, azt a férfiak nem tudják. A szülés után is van egy csomó téma még, amiből dal fog születni, azokat még nem vettük fel, de hamarosan az is következik.

Póti Orsolya: Néhány filmben is láthattunk téged. Mennyire áll közel hozzád az a világ?

Palya Bea: Több rendező is megkörnyékezett. Most megmondom őszintén, én azt gondolom, hogy sokkal fontosabb a szabadságom, tehát kevésbé szeretem, ha megmondják, hogy mit és hogy csináljak, illetve van olyan is, akitől szívesen elfogadom. A rendezőknek ezt a nyelvét nem igazán találtam meg, mert nagyon gyakran előfordult velem, hogy valamit belém láttak, és akkor jöttek, hogy legyek ilyen meg olyan. Én pedig csak ilyen tudok lenni, ha kellek jó, akkor azt vigyétek vászonra, ha ez jót tesz nektek is... Azt hiszem, én magam voltam az, aki ezek alól úgy kislisszolt.

Póti Orsolya: Mikor láthatunk/hallhatunk titeket legközelebb Szatmáron?

Palya Bea: Az erdélyi magyarság számíthat a közeljövőben egy turnéra, amelyre egy picit más anyaggal készülünk. Vagy idén kezdődik, vagy jövő tavasztól, ez még szervezésfüggő. De mindemellett bármikor örömmel fogadjuk a meghívásokat, hiszen szívesen fokozzuk a zenei élvezeteket.