Öt amerikai fegyver, amely aggodalommal töltheti el Oroszországot

A kelet-ukrajnai válság elmélyülése, a Moszkva és a Nyugat közötti feszültség kiéleződése apropóján a The National Interest című külpolitikai folyóirat friss elemzésében öt olyan amerikai fegyver(rendszer)t sorolt fel, amely súlyos aggodalommal töltheti el Oroszország hadvezetését.

A cikk szerzője, Zachary Keck hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió összeomlása jelentősen csökkentette egy háború esélyét Moszkva és Washington között, a két ország még mindig létező hatalmas nukleáris arzenálja pedig még valószínűtlenebbé teszi egy fegyveres konfliktus kialakulását. A nagyhatalmi politizálás azonban nem ért véget a rendszerváltással, a két fél közötti viszony ráadásul az utóbbi években egyre inkább kiéleződni látszik.
Háború esetén a szakember szerint az alábbi öt amerikai fegyver jelentheti a legnagyobb veszélyt Oroszországra.

Ohio osztályú tengeralattjáró:
Az Egyesült Államok és Oroszország közötti katonai egyensúlyra vonatkozó minden elemzésnek a két ország atomarzenáljának felmérésével kell kezdődnie. Amerika nukleáris elrettentésének középpontjában pedig az Ohio osztályú ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárók állnak.

A 170 méter hosszú, 13 méter átmérőjű és 18 570 tonna vízkiszorítású járművek 46 kilométeres óránkénti sebességgel tudnak haladni. Az Ohio osztály mind a 14 tagja 24 darab 7360 kilométeres hatótávolságú Trident II D5 ballisztikus rakétával, valamint négy darab MK 48-as torpedóval van felszerelve. A GPS-vezérlésű Trident II 90-120 méteres körkörös szórással képes célba juttatni a rá felszerelhető nyolc darab nukleáris robbanófejet.

B-2-es lopakodó bombázó:
Az amerikai nukleáris elrettentés egyik alapvető eszközének tekintett gép fejlett lopakodó technológiája, nagy teherbíró képessége és kiváló aerodinamikai tulajdonságai komoly előnyt jelentenek a többi bombázóval szemben. Ezen típus csökkentett észlelhetősége miatt különösen hatékony lehet a jól működő orosz légelhárító rendszerek mellett.

Nagy hatótávolsága is a Northrop Grumman hadiipari konszern gépe mellett szól, a B-2-es több mint 11 ezer kilométert képes megtenni utántöltés nélkül. A bombázó viszonylag alacsony - szubszonikus - sebességet képes elérni, azonban akár 15 kilométeres magasságban is tud repülni és hatalmas - 20 tonnányi - terhet szállíthat.

Ez az egyetlen olyan amerikai repülőgép, amellyel célba lehet juttatni egy 15 tonnás bunkerromboló óriásbombát, amely robbanás előtt képes áttörni a föld alatti bázisok akár 60 méter vastagságú beton védőfalát. "Más szavakkal, Oroszország elfuthat, de nem rejtőzhet el a húsz B-2-es elől" - írta Keck.

F-22-es Raptor vadászrepülőgép:
A világ első ötödik generációs harci repülőgépének fejlesztésébe azért kezdtek bele, hogy leváltsák a korosodó F-15-ösöket. Az F-22-es az első olyan vadászgép, amely egyidejűleg képes légi és szárazföldi célpontok elleni harci műveletekre. A gép emellett hírszerzési, megfigyelési és felderítési feladatokra is alkalmas.

A lopakodó technológia hatékonyságát növeli a repülőgép kiváló manőverezhetősége, valamint azon képessége, hogy utánégető nélkül is könnyedén el tudja érni a hangsebesség másfélszeresét. A szerző kiemelte, hogy az F-22-es már az ellenséges gépek radarjának hatótávolságán kívül megindíthatja a támadást. Ezt elsősorban a vadászbombázó fegyverzete teszi lehetővé. A gép hat darab AIM-120 közép-hatótávolságú légiharc-rakétával és két darab AIM-9 Sidewinder levegő-levegő rakétával van felszerelve.

Rakétavédelmi rendszerek:
Ahogy Oroszország hagyományos katonai ereje a hidegháború végével sorvadásnak indult, Moszkva egyre inkább a nukleáris elrettentési képességére kezdett hagyatkozni. Az amerikai rakétavédelmi pajzs éppen ezért komoly fejfájást okoz a Kremlnek. Ezt jól illusztrálja az is, hogy az ukrán válság kirobbanása előtt a tervezett kelet-európai rakétatelepítések ügye volt a legjelentősebb konfliktusforrás a két ország között.

Az Egyesült Államok területén jelenleg 30 földi telepítésű rakétaelfogó egység üzemel, ezt egészítik ki egyebek mellett a hajókra telepített Aegis rakétavédelmi rendszerek.

A többrétegű ballisztikus rakétavédelmi rendszer kiépítése Oroszország szerint felboríthatja a nukleáris egyensúlyt azáltal, hogy semlegesíti az orosz elrettentési képességeket. Moszkvában elsősorban attól tartanak, hogy Washington a rakétapajzs birtokában nagyobb magabiztossággal mérhetne csapást az orosz atomarzenálra, arra számítva, hogy a meg nem semmisített hordozóeszközöket is képesek lesznek leszedni.

Az Egyesült Államok szövetségi rendszere:
Bár ez a hagyományos értelemben nem számít fegyvernek, az Egyesült Államok globális szövetségi rendszere komoly fegyvertényt jelentene Washingtonnak egy Oroszország elleni háború esetén.
A szövetséges államok területén egyrészt előretolt hadállások működhetnek. Európában a NATO-tagok, a Közel-Keleten az Öböl menti Együttműködési Tanács (GCC) országai, a Távol-Keleten pedig Japán, Dél-Korea és a Fülöp-szigetek területén létesítettek amerikai bázisokat. Washington bekerítette Oroszországot ezekkel a külföldi támaszpontokkal, amelyek azt is lehetővé teszik az amerikai haderő számára, hogy szükség esetén minden oldalról egyszerre indítson támadást.

Mi több, a szövetségesek saját katonai képességei is komoly veszélyt jelentenek Moszkvára. Néhány kivételtől eltekintve a legtöbb pénzt az Egyesült Államok és szövetségesei költik katonai kiadásokra. A NATO-nak az Egyesült Államok nélkül is nagyjából háromszor akkora a védelmi költségvetése, mint Oroszországnak. Moszkvának ezzel szemben nincs egyetlen olyan katonai szövetségese sem, amely egy lapon lenne említhető Franciaországgal, Japánnal, Nagy-Britanniával vagy Németországgal.