Összetartás és nevelés – e kettő kell a magyar focinak

A sztorizgató legenda és a feltörekvő titán, avagy a magyar labdarúgás örökös kendőzetlen őszinte embere és az egyik utolsó, aki három külföldi bajnokságban is megállta a helyét. Két egykori kőkemény védő, akik aztán edzőként folytatták: Mészöly Kálmán ebben is sikeres volt, Mátyus János viszont egyelőre az út elején jár. Ők ketten jöttek el Szatmárnémetibe, hogy a Partiumi Magyar Napok keretein belül kötetlen beszélgetést folytassanak a magyar labdarúgás - még meglévő - szerelmeseivel.

Hatvannégy éves öregúr és a harmincas éveinek közepén járó újságíró - e furcsa páros alakult ki percek alatt a Music'at Caffe & Pubban. Előzőnek természetesen Mészöly, utóbbinak Mátyus jelentette kamaszkorának, ifjúságának futball-legendáját. Velük beszélgetni egy valóra vált álom - az öregúrnak mindenképp. Az újságírónak csak azért nem, mert ez két évvel ezelőtt, amikor Mátyus a Ferencváros öregfiúk-csapatával járt Szatmárnémetiben, már megvalósult. Megállapíthatta ugyanakkor, hogy Mátyus ugyanaz a szimpatikus, közvetlen, ám karakán, határozott véleménnyel rendelkező és ezt nem titkoló fiatal edző, aki két évvel ezelőtt is volt.

A beszélgetés kiinduló és egyik állandóan visszatérő pontja természetesen a közeledő Magyarország - Románia mérkőzés volt. Esélylatolgatásként Mészöly felelevenítette a régi nagy összecsapásokat, amelyeket játékosként, majd edzőként vívott a románok ellen. „Mindig is remek játékosaik voltak", mondja, felidézve (Costica) Stefanescu és (Anghel) Iordanescu neveit. Elmondása szerint nem érzi a magyar játékosokban a szükséges tüzet, amit hosszú idő után Dárdai Pál vissza tudott hozni. Csakhogy Dárdai ugye nem lehet már ott a válogatott élén....

Mátyus valamivel optimistábbnak bizonyult. „Mindenkinek meg kell értenie, hogy ez A meccs minden magyarnak, határon innen és túl. Pontosan tudom, mit jelent ez a meccs az erdélyi magyarságnak, hisz én magam is székelyföldi gyökerekkel rendelkezem. Ha ezt a játékosok is megértik, akkor hiszek benne, hogy a meccs után minden magyar boldog lesz határon innen és túl", fogalmazott a korábbi 34-szeres válogatott baloldali védő.

Mátyus ugyanakkor elismerte, a románok legyőzése vagy az Európa-bajnokságra való kijutás önmagában nem oldja meg a magyar labdarúgás valamennyi problémáját. Szerinte a gond az akadémiákban dolgozók hozzá nem értése, ezért nem jönnek a tehetségek. Túl nagy a szakadék a generációk között, mondja, ezért a fiatal edzők, mint ő maga is, nincs kitől tanuljanak, a 70-es, 80-as évek generációja ugyanis nem edzősködik. Mátyus (nem csak) a magyar társadalom egy másik gyenge pontjára is rámutatott: „Az vitathatatlan, hogy a jelenlegi kormány szeretné, hogy legyen foci Magyarországon és többet tett érte, mint bármely másik korábban. A gond az, hogy egyre kevesebb gyerek sportol. Okos telefon, internet, közösségi oldalak - egyre nagyobb a távolság a gyerekek, az emberek között", mondja.

Mészöly szintén az emberi kapcsolatokat, az összefogást, a tiszteletet hiányolja. Ezt alátámasztandó óriási sztorikat mesélt legendákról, mint Kubala László, Albert Flórián, Ilovszky Rudolf vagy Nyilasi Tibor. Szerinte a pénz és a külsőségek eltávolítják egymástól a játékosokat. „Ha Dzsudzsák megérkezik az edzőtáborba legújabb csúcsautójával, az sokakban ellenszenvet, irigységet vált ki", támasztja alá véleményét.

Mindketten hülyeségnek nevezték az MLSZ által bevezetett kártyarendszert (kártya nélkül nem lehet bejutni a meccsekre), Mészöly pedig sok esetben bírálta a magyar szövetség vezetőit. „Hiába dolgozom az MLSZ-ben, rólad többet tudok, mint az új szövetségi kapitányról. Rólad már tudom, hogy fradista vagy, de Bernd Storckot senki be nem mutatta nekünk, nem is ismerem", válaszolta például az egyik kérdésre. Az edzőknél maradva Mátyus visszaemlékezett, hogy pályafutása során közel negyven edzője volt, ám közülük négyet tart igazán nagyra: Komora Imrét, Bicskei Bertalant, Nyilasi Tibort és Simon Tibort.

Végezetül azzal egyetértve, hogy egy románok elleni siker, illetve EB-re való kijutás komoly lökést adhat a magyar labdarúgásnak, a beszélgetés nem is végződhetett volna másként, mint hogy „Hajrá magyarok!"

Ki kicsoda?

Aki esetleg nem ismerné, a most 74 éves Mészöly Kálmán játékosként 13 évet húzott le a Vasasban, amelynek színeiben 279 meccsen lépett pályára az élvonalban és 32 gólt szerzett, a magyar válogatottban 61 alkalommal lépett pályára és 6 gólt szerzett - többek között az 1966-os világbajnokságon Brazília 3-1-es legyőzése alkalmával. Három különböző periódusban volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya.

A 41 éves Mátyus János a Kispestben lett élvonalbeli labdarúgó, onnan került át, ahogy ő fogalmazott, nagy szerelméhez, a Ferencvároshoz. Játszott a német, a skót és az osztrák élvonalban a Cottbus, a Hibernian és az Admira Wacker csapataiban. A válogatott mezét 34 alkalommal húzhatta magára, ezeken 3 gólt szerzett.