Önismeret és Önelfogadás

Önismeret, önmagunk szeretete, önelfogadás és fejlődés, íme napjaink már-már agyoncsépelt, slágertémái. Szakkönyvek, pszichológusok és hétköznapi laikusok foglalkoznak ezzel a témakörrel.

A kérdés csupán az, hogy teszünk-e érte valamit, vagy a vágyakozás szintjén maradunk? Naponta szembesülünk ezzel a nevezzük "lelki ficammal". Sajnos sokan rejtőznek el önmaguk elől, nincsenek tisztában érzelmeikkel és nem tudják mit akarnak. Közhelynek számít, de csak az érthet meg másokat, aki önmagát ismeri és megérti.

A kiindulópont: keresni, kutatni, hogy kik is vagyunk valójában, önmagunkat szeretni és elfogadni. Nem véletlen, hogy a Bibliában is kiemelkedő hangsúlyt kap: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Ez nem nevezhető egoizmusnak sem önzésnek. Ez önmagunkba, képességeinkbe, céljainkba vetett hitet jelent. Fontosnak tartom, hogy feltétel nélkül becsüljük azt, akik vagyunk. Gyakran feltételekhez kötjük önmagunk és mások szeretetét. Ítélkezünk és ítélkeznek felettünk, bírálunk és bírálnak bennünket.

Aki járt már Görögországban, az tudja, hogy a Delfi (Delphoi) az ókorban Hellász egyik leghíresebb jóshelye volt, ahol Phütia osztogatta kétértelmű tanácsait. Bizonyára feltűnt a jóshely felirata is: „Gnóthi szeauton", vagyis „Ismerd meg önmagad"! Nagy az ellentmondás, ugye? Jóslatot vártak és már a bejáratnál az önismeretre hívták fel a figyelmet. Nem véletlenül.

Jövőnket, életünket csak akkor tudjuk megismerni, ha nem jóslatokra várunk, hanem arra törekszünk, hogy minél jobban megismerjük önmagunkat. Ha az élet önmagunk felfedezésére irányuló utazás, akkor egy izgalmas, felismerésekkel teli kalandozást kívánunk mindenkinek.