Az 1848-1849-es szabadságharcot lezáró világosi fegyverletételt követően - amelyre augusztus 13-án került sor - véres megtorlásokat hajtottak végre az osztrákok a szabadságukért küzdő magyarokon.
Több száz tisztet és polgári személyt ítéltek halálra Haynau főparancsnok vezetésével, ugyanakkor rengeteget bebörtönöztek. Magyarokat, székelyeket, németeket és lengyeleket erőszakkal sorozták az osztrák seregbe és önkényuralmat vezettek be.
A „sógorok" egyik legemlékezetesebb megtorlása, amelyre gyásznapként emlékszik a magyar nemzet, az 1849. október. 6-ai aradi kivégzés volt. Ezen a napon 13 honvédtiszt vált vértanúvá, a hazájuk és nemzetük védelméért.
Közülük négyen kegyelemben részesültek, így golyó és puskapor általi halállal vesztették életüket, míg kilencüket felakasztották. Vécsey Károly volt az utolsó közülük, akinek végig kellett néznie társai halálát, majd miután nem volt kitől búcsút vennie, Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta kezét.
Ugyancsak 6-án Pesten végzik ki gróf Bátthyány Lajost, Magyarország első alkotmányos miniszterelnökét, akit először börtönbüntetésre és vagyonának elkobzására ítéltek, majd akasztásra módosították az ítéletet. Felesége utolsó látogatásán egy tőrt csempészett be Bátthyánynak, ezzel súlyos sebet ejtvén nyakán, az akasztást golyó általi halálra változtatták.
A hazafi utolsó szavai ezek voltak: „Éljen a haza! Rajta, vadászok!"
Aradon további három honvédtisztet is kivégeztek. 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, 1849. október. 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, 1850. február. 19-én pedig Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János vezérőrnagy 1850. február. 9-én szintén az aradi börtönben vesztette életét, ő azonban nem kivégzés által, mivel életének utolsó szakaszában megtébolyodott.
Az Aradi 13 a magyar nemzet számára azokat a hősöket szimbolizálja, akik életüket ontották a hazáért és a nemzetért, s kiknek nevei - bár nem feltétlenül magyar eredetűek - örökre összeforrtak a magyar nemzettel.
Ők voltak azok, akik a harcoló hazafiak élén álltak és velük együtt buktak el, büszkeségüket pedig nem elveszítve vállalták a hősi halált.
A mai napon rájuk emlékezünk és arra, hogy rengeteg elnyomás mellett is él és elni fog a nemzet.
Az aradi tizenhárom nevei: Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos.
Az aradi vértanúk (Barabás Miklós litográfiája)
