Nyitott házasság: előnyök, buktatók

Nyitott házasság. Van, aki szerint badarság. És van, aki szerint a minőségi együttlétnek csak e formája lehet tartós. Még a pszichológusok, társadalomkutatók véleménye is szöges ellentétben áll sokszor egymással: elbírja-e egy kapcsolat a párhuzamos viszonylatokat.

Levágatjuk a hajunkat, új állást keresünk, jógázni kezdünk, átfestjük a falakat, vagy évekig spórolunk, hogy elutazhassunk egy távoli, egzotikus országba... Többé-kevésbé mindenki küzd a hétköznapok, a megszokás, az unalom ellen. Szerelemfronton sincs ez másként. A kérdés csak az: kapcsolaton belül vagy kívül keresse az ember az újdonság varázsát?

Majd harminc éve megjelent egy könyv (amelyet aztán többször újranyomtak). Nyitott házasság-korszerűbb életstílus– dr. Szilágyi Vilmos munkája. A szerző úgy véli, a jövő egyértelműen a szabadabb és rugalmasabb kapcsolatoké. A holtodiglan-holtomiglan ígérete, az életre szóló szerelem és hűség illúziója helyett szerinte a pároknak szembe kell nézniük a valósággal, a képtelen elvárásokkal, amelyeknek megfelelni nemigen lehet, legfeljebb a megfelelés látszatát tartani, és közben hazudni, csalni, átverni azt, aki a legközelebb áll hozzánk. Úgy tűnik, a szerző jóslatának beigazolódása még várat magára. Nem hinném, hogy manapság többen kötnék össze úgy az életüket valakivel, hogy társukkal megállapodnak: testileg is teljes szabadságot adnak egymásnak. (Az más, de fontos kérdés, hogy a fiatalok házasodási kedve erősen megcsappant időközben, tehát a függetlenségét feladni mégiscsak kevésbé hajlandó a mostani generáció! A házasság és a monogám élet ígérete között ugyanis még mindig egyenlőségjelet tesz.)

Kinek nyitott?

Nyitott házasság: nem egyértelmű a jelentése. Azoknak sem, akik hódolnak neki. Mert, ha csak az egyik lépeget (félre), a másik meg hű, akkor az milyen viszony? És ha az egyik csak azért egyezik bele a „korszerűbb életstílusba”, hogy megtartsa poligám kedvesét? (Évszázadokon át általános volt e faramuci helyzet, a férfi tarthatott szeretőt, a nő nem.)

Problémás szó a hűség is. Mert mikor vagyok hűtlen? Ha megcsalom a páromat valakivel? És ha csak gondolatban teszem meg, akkor mi a helyzet? Hát az hűséges-e, aki nem fekszik le ugyan mással, de kijátssza, elárulja, kihasználja, vagy egyszerűen csak nem törődik a társával? Enikő (csinos, negyvenes ismerősöm) szerint cseppet sem tisztességesebb ábrándozni egy idegenről, mint ágyba bújni vele.

– Évtizedeken át egy emberre fókuszálni, hát, finoman szólva nehéz – mondja. – Szeretem a férjemet, ő is engem, de nem próbáljuk meg bemesélni egymásnak, hogy nem kerül be a képbe időnként egy harmadik. Sőt, van, hogy bele is szeretünk valakibe. Könyörgöm, nem vagyunk szentek. De azt eldöntöttük, a házasságunk túl jó ahhoz, hogy feláldozzuk. Mindenki intézi a dolgait, de a hétvége szent, együtt vagyunk. A hétköznap estékkel azonban nem számoltatjuk el egymást. Diszkréten intézzük a dolgokat, a család túlórákról, baráti találkozókról tud. Ha a gyerekek nagyok lesznek, elmondjuk nekik az igazat. Nem vagyunk romlottak. Csak őszinték. Legjobb barátai egymásnak. Nem csak férje és felesége. Ezért vagyunk még, és maradunk is, állítom, együtt.

Nincs tiltott gyümölcs

Ismerek egy másik párt is, akik úgymond nyitott házasságban élnek. Az ő történetük azért is speciális, mert meg is beszélik a külön utakon történteket. (Sztori pedig van bőven.) Megfogadták, hogy nem lesznek titkaik egymás előtt. – Nem akarjuk birtokolni egymást, de attól még hét éve összetartozunk – mondja Anett, a pár nőtagja. Amit társa kiegészít azzal a pikáns információval, hogy baromira feldobja a szexuális életüket, hogy időnként kibeszélik a friss hódításokat.

– Nem féltek, hogy egyszer valaki több lesz, mint friss hódítás, és közétek áll? Fogalmazhatnék úgy is: mi lesz, ha szerelembe esik valamelyikőtök, és már nemcsak szeretkezni akar, hanem menni is? Ha cinkosból áruló lesz.

– Az őszinteség lényege, hogy nem tud közénk férkőzni a titok, a tabu, a tiltott gyümölcs utáni sóvárgás. Ha valamit meg szabad tenni, és még csak titokban sem kell tartani, akkor mindjárt nem olyan izgalmas, nem igaz? – feleli Anett. – Szuper a kapcsolatunk, miért áldoznánk fel egy szeszélyért?
–  Ha tényleg szuper az a kapcsolat, akkor miért kell a harmadik meg a negyedik meg az ötödik? – kérdi Anett barátnője, Ilma. – Hogy ne unják meg egymást? Szerintem régen rossz, ha csak így tartható ébren a tűz.
Anett szerint azért hőbörög a barátnője, mert tönkrement a házassága. A férje ugyanis évekig csalta. Ilma egy ideig tűrt, aztán elvált. Elhatározta, hogy keres egy hűséges palit. Anett szerint Ilma visszasírja a volt férjét, aki csapodár volt ugyan, de „arany pofa”. Ilma szerint Anett össze-vissza beszél, örül, hogy megszabadult az életét megkeserítő Don Juantól.

Az enyém vagy!

Ilma sosem lépett félre (nem mintha nem lett volna módja rá). Ezért aztán nem is tudja, hogy reagált volna a férje, ha követi a példáját, és szeretőt tart. Könnyen lehet, hogy az ő exe is azon férfiak közé tartozik, akik a régi módi szerint tekintik a házasságot: az asszony legyen hű – és elnéző. Egy régi iskolatársam mesélte nemrégiben, hogy megőrjíti a volt élettársa, mert bár régóta külön vannak, még mindig féltékenykedik rá. Hívogatja, faggatja, beszámoltatja, számon kéri, kivel látta.

Házasságokban is gyakori, hogy a szerelem elmúlik, de a birtoklási vágy nem. (Szokás össze is téveszteni a kettőt.) Olykor fel is szíthatja az érzéseket egy félrekacsintás, az elvesztéstől való félelem – de, ha valaki mindig csak akkor teper, amikor képbe kerül egy harmadik, azt az irigység, az önzés hajtja, nem a szeretet.

Az egyiknek sikerül…

…a másik ráfarag. Emezt boldoggá teszi, az szenved tőle. Nincsenek tuti receptek. Párkapcsolati ügyekben sem. Nagyanyáink bölcsessége sem biztos, hogy minden ponton helytálló, akkor sem, ha nekik (akkori viszonyok közepette) bevált. A pszichológusok a szexuális értelemben nyitott házasságról eltérően vélekednek. Van, aki szerint csapda, mert előbb-utóbb biztosan sérül valamelyik fél (vagy mindkettő), legyenek bármennyire is megbocsátók. Van, aki szerint majd minden pár életében vannak „nyitottabb” korszakok, még ha konkrét félrelépésre nem is kerül sor (a házasságok felében bevallottan sor kerül arra is), de ha erős a kapcsolat, akkor túléli a nehéz időket.

A nyitott házasság megítélésében tehát nincs egyetértés, abban azonban egységes a szakemberek véleménye, hogy biztosan nem életképesek az olyan „zárt” kapcsolatok, amelyekben a felek egymás őrei-rabjai, arcukat, egyéniségüket, álmaikat, önállóságukat vesztett bábok. A nyitottság talán nem szexuális téren a legfontosabb.